Nyári napfény hozta hírét,
tudta, várjuk már nagyon,
s önfeledten viháncoltunk
e ragyogó, szép napon.
Vakáció, Vakáció!!!
Visszhangzott az iskola.
Nem csendült még egyszerre szó
ily harsányan tán soha.
S tényleg, jött a Vakáció,
szaladt fel, a kert alatt.
Eltüntette a leckéket,
hírmondójuk sem maradt.
Elrejtette a táskámat,
minden könyvet, füzetet.
Ceruza sincs. Mivel írjak?
Hopp, a táblán üzenek.
VA-KÁ-CI-Ó! Rajzolom fel,
színezem, hogy szép legyen,
s képzeletben kéz a kézben
járunk erdőn, réteken.
Víz varázsa hív a partra,
zsong, zsibong a rét, liget.
Pajkos derű száll a szélben,
s virágillat. Érzitek?
Megtalálsz majd parton, dombon,
cseresznyefán, szederfán,
dinnyét falok kint a kertben
a forró nyár derekán.
S ha támad a kánikula,
forróságot ont a Nap,
akkor biztos fagyit nyalva
hűsölök egy lomb alatt.
Nem fecsegek tovább róla,
hisz ismerjük oly sokan;
Vakáció. Együtt leszünk
egész nyáron, boldogan.
Vakáció!
Hol csellengtél, te kis kópé?
Késtél, oly rég vártalak!
Jólesik már elnyújtózni
kint, a lombos fák alatt.
Nem kell tankönyv, irka, táska,
pihen most a csengetés…
Rengeteg a tennivalóm,
felsoroljam? Nem kevés!
Holnaptól már nem kezdődnek
oly korán a reggelek
– ha kirúg az ágy magából,
komótosan felkelek.
Vár a bicaj, tollaslabda,
képregény a könyvtárban,
cseresznye és vén diófa
csalogat, hogy megmásszam.
Zöld pázsiton hempergőzöm,
pillangókat kergetek,
kifürkészek a környéken
minden árnyas rejteket,
majd a strandon, kipirultan,
sikoltozva, dalolva,
vízi-csúszdák ördögeként
csusszanok a habokba.
Jó, hogy itt vagy, Vakáció,
nézd, mindenki ünnepel,
hisz tudjuk, hogy velünk nyaralsz,
szeptemberig itt leszel!
A versek forrása: Mentovics Éva hivatalos Facebook-oldala