Sokan nem tudják, még csak nem is gondolják, milyen telitalálat magyar nyelvünkben a férjhez ment asszony helyzetének kifejezésére szolgáló szó: feleség. Nagyon régi szavunk lehet ez, mert Károli Gáspár is ezzel fordította a teremtéstörténetben a héber issá-t, az ís (=férfi) nőnemű alakját (1Móz 2, 23–24).
S ha valaki most föl akarná fedezni, hogy ebben a szóban benne rejtőzik a valaminek vagy valakinek a fele fogalma is, egyáltalán nem tévedne. Még az értelmező szótár is utal rá. De ugyan miben „feles” az asszony?
Egy biztos: semmiképpen sem az értékében. Sajnos sok férfi gondolja azt, hogy az asszony maradjon meg a főzőkanál mellett, és ne legyen más gondja, mint a lakás rendben tartása és – esetleg – a gyerekek nevelése, felügyelete. Az is megtörténik olykor, hogy – válás esetén – nem hajlandók elismerni a közös szerzemény fele-fele osztását. Pedig a Biblia oly világosan és érthetően tolmácsolja Isten gondolatát: „Nem jó az embernek egyedül lenni.” Társat alkot az embernek, embert, hozzá illőt. A férfinak az asszonyhoz való ragaszkodása erőteljesebb a szülők iránti kötelességnél és szeretetnél. Tőlük el kell szakadnia, de feleségétől nem szabad elválnia (Mal 2, 13–16).
Jókai Mór írja Három márványfej című regényében, hogy a megosztott bánat fele lesz, míg az öröm megsokszorozódik. De ez csak akkor következik be, ha a férj és a feleség valóban megosztja egymással mindenét, örömét és bánatát is. Szép kifejezés a magyarban a másik is: párom, mert ez arra utal, hogy a férfi felesége nélkül magányos, egyedüli, páratlan, de a szónak nem a jó értelmében. A nők jobban bírják az egyedüllétet, az özvegységet. Válás után – különösen, ha az őket elhagyó férfit szerették – gyakrabban és sorsukban megnyugodva szívesebben maradnak egyedül.
Isten és emberek színe előtt állva, az élő Istent hívjuk tanúul, hogy akivel egy életre szóló szövetséget kötünk, azt a Jézus Krisztustól kapott szeretettel fogadjuk, és úgy akarjuk vele az életünket megfelezni, hogy soha ne érezze kirekesztettnek magát.
Gyakran keressük az okát, hogy a megkötött házasságok miért bomlanak fel olyan hamar és könnyen. A férfiak párjukban nem feleséget keresnek, a nők pedig nem akarnak férjük másik felévé válni. A férjek egyedül és szabadon akarnak szárnyalni, az asszonyok pedig függetlenségüket és önállóságukat féltik.
A jégtáncversenyeken szépek a szólószámok is, mégis a legszebb talán a páros tánc. Itt érezni lehet, hogy két ember akarata válik tökéletesen összecsiszolt harmóniában eggyé, amikor még a külön mozgás is az összetartozást igazolja. Az ilyen házasságban nem okoz szakadást az eltérő nézet és vélemény, s a gyermekek szüleik más volta ellenére sem a másságra, hanem az egymást kiegészítő tulajdonságok harmonikus tarkaságára fognak emlékezni felnőttkorukban is. Mert Isten nem csak férfit, nem csak nőt teremtett a maga képmására, hanem embert, de az embert férfivá és nővé alkotta, s így egyik sem egész a másik nélkül.
Ezért igaz az eskü szövege, hogy a férfi a nőt feleségül veszi, a nő a férfihoz feleségül megy, Isten törvénye és akarata szerint.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.