A kiállítást Vargha Mihály szobrász, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója mutatta be a népes művészetbarát közönségnek. Értékelőjében kiemelte: Székely Géza kiállítása a „talpig nehéz hűség” jegyében fogant. A nagyközség szülöttje visszatér szülőfalujába, a sokunk által kedvelt múzeumba. Végigjárja, lelki szemeivel végigsimogatja a kiállított tárgyakat, a színeket, a szabadtéri múzeumban őrzött relikviákat és oldott, sodró erejű rajzaiban rögzíti az érzelmeit, amelyeket a motívumok gerjesztenek benne. Rajzban, festményben kifejezett szerelmes földrajz ez a javából! Csak csodálkozunk, hogy gyermekkorunk tükörcserepeit hányféleképpen lehet újra meg újra értelmezni, nagy szeretettel és beleérzéssel felidézni. Nagyszerű, követendő példa, amit ezeken a falakon Székely Géza művésztársunktól látunk. Kísérje két szülője szemmel: a szellem és a szerelem! – mondotta Vargha Mihály.

Ezt követően Dimény-Haszmann Orsolya muzeológus, a tárlat kurátora kiemelte: Székely Géza művészi látásmódja, szín- és formavilága mindig csodálattal töltötte el. „Mondhatni, kisgyerekkorom óta művei társaságában éltem, hiszen a múzeum gyűjteményében lévő, de tőle ajándékként kapott, a házunk falain ott látható alkotásai is a mindennapi életünk részeivé váltak. Székely Géza mint Alsócsernáton szülöttje Kolozsvárra költözése után is, aminek most már harmincnégy éve, rendszeresen hazajár alkotni, töltekezni a szülőfaluba” – fogalmazott, majd gondolatait kiegészítve felolvasta Farkas Árpád a tárlat jellegének megfelelő, annak hangulatával összhangban lévő Csak csend ne legyen című költeményét. Végezetül Pakó István negyedik osztályos tanítványai háromszéki népdalokat adtak elő.

A tárlat augusztus 26-ig naponta 9–17 óra között tekinthető meg.