A nagy tanügyi reformnak és a román oktatásra jellemző fejetlenségnek máris megvannak az első áldozatai: a román nyelv és irodalomból érettségiző magyar diákok egy része. Ismét bebizonyosodott, a jóindulatban és a méltányosságban bízni bizony nem elegendő, szigorú szabályozásra, egyértelmű, hivatalos rendelkezésekre van szükség, hogy tisztességes elbírálásban lehessen része minden vizsgára álló tanulónak. A magyar anyanyelvűeknek is.
Nagyon sokat agyalhattak a minisztériumi illetékesek, hogy miként iktathatnának ki minden csalási lehetőséget, emberi tévedést a nyolcadikosok és tizenkettedikesek meghatározó vizsgáin. Kamerákat szereltek fel a termekben, kitiltották a telefonokat és egyéb kütyüket, kitalálták, hogy más megyékben, idegen tanárok javítsák a dolgozatokat, majd idéntől bevezették a digitális értékelést is, azaz minden vizsgamunka felkerül egy országos platformra, ahonnan egy algoritmus véletlenszerűen osztja szét a javító tanárok között. Ez rendben is volna, így elkerülhető a csalás, a saját tanítványok iránti elfogultság. Csakhogy, úgy tűnik, nem számoltak több tízezer nem román anyanyelvű tanulóval. Pontosabban nagyon későn, az utolsó száz méteren ébredtek fel, hogy ezek a fiatalok nemcsak anyanyelvük irodalmából, esetleg a választott tárgyakból sorolandóak külön kategóriába, hanem üdvös lenne, ha román vizsgadolgozataikat is olyan értékelné, aki tisztában van azzal, hogy számukra nem anyanyelv, hanem idegen nyelv a román.
Évtizedekbe telt elfogadtatni, hogy nem hatékony azonos tanterv szerint, ugyanazon módszerrel tanítani a román nyelvet a kisebbségi diákoknak. Fölösleges az önérzeteskedés, hogy az állam nyelve senki számára nem lehet idegen, ha a végeredmény az, hogy ezek a gyermekek tizenkét iskolában eltöltött év heti négy-öt órájában sem tudják megfelelően azt elsajátítani. Évtizeddel ezelőtt végre győzött a józan ész, és engedélyezték az új módszertant a magyar gyermekek román oktatásában is, csakhogy a mostani tizenkettedikesek még a régi rendszer áldozatai, és szerencsétlenségükre az új, számítógépes javítást is rajtuk tesztelik. Az értékelő tanár pedig, ha nem tudja, hogy nem román anyanyelvű írta a dolgozatot, a szigorú rendszer dacára (vagy éppen amiatt) is lepontozza a szegényesebb szókincset, az egyeztetési, szórendbeli, nyelvtani hibákat. Már a próbaérettségin felmerült a kérdés, ki is találták, hogy a nem román anyanyelvű gyermekek dolgozatai külön platformra kerülnek, és olyan tanárok javítják, akik kisebbségi osztályokban tanítják a románt. Csakhogy ehhez meg kellett jelölni ezeket a vizsgamunkákat, és a legtöbb helyen ez meg is történt, ám volt, ahol mégsem. Kallós Zoltán, az oktatási minisztérium nemzeti kisebbségekért felelős államtitkára utolsó percben, pénteken videókonferencián tájékoztatta a tanfelügyelőségeket a teendőkről, és hétfőn reggel körüzenetben is emlékeztette őket az eljárásra, de Kolozs megyében például hivatalos átirat hiányában megtagadták a dolgozatok megjelölését, és más erdélyi megyékben is akadtak önszorgalmú okoskodók, akik „nem vállalták a kockázatot”.
Ami nem tilos, az lehetséges, de nem kötelező – így magyarázta az államtitkár az említett eseteket, s mindenkit megnyugtatott, jövőre nem ismétlődhet meg mindez, hisz külön román tételeket kapnak a külön tanterv szerint tanuló diákok. Csakhogy ez sovány vigasz azok számára, akik idén megjárták, a közöny, a rosszindulat vagy éppen a túlbuzgó román nacionalizmus áldozataivá váltak.
Fotó: Albert Levente