Hallani sem hallottam soha erről a településről: közel ezer kilométerre található tőlünk Komárom-Esztergom vármegye Oroszlányi járásában. Szák és Szend települések negyven éve egyesültek. Nos, innen látogatott mifelénk egy tizenhat személyből álló csoport júniusban.
Vezetőjük egy régi mofettabarát ismerősöm, aki évek óta a kovásznai mofettákban (gyógygázfürdőkben) kezelteti végtagjait. Ezzel magyarázható, hogy nem egy alkalommal találkoztunk Kosztolánszky Istvánnal, a mihozzánk is gyakran szakmai tapasztalatokat tanulmányozó, szintén Komárom-Esztergom vármegyei székhellyel rendelkező Mofettával, Szén-dioxid-terápiával az Egészségért nevű nemzetközi egyesület tagjaiként. Kosztolánszky az évek során Erdély-szerető lett, aki a szépet a hasznossal összekötve falusfeleit is hívogatja erdélyi kiruccanásokra. Így jutott el egy alkalommal a Nyerges-tetőre is, ahol megcsodálta sok-sok anyaországi település emlékkopjáit, és elárulta barátainak, polgármesterüknek, Papp Attila Csabának – kinek Kolozsvár környéki gyökerei vannak – tervét: szákszendiekként állítanának ők is egy emlékkopját a Nyerges-tetőn elvérzett negyvennyolcas székely hősöknek.
Jókor gondolkozott, mintha tudta volna, hogy éppen 2024-ben van a negyvennyolcas őrnagy, Tuzson János, a nyergesi harcok parancsnoka halálának 120. évfordulója, személyéről magam mondtam el néhány életrajzi adatot a Nyergesi-obeliszknél.
A szándékból valóság lett. Vértesi tölgyből szákszendi emlékkopja született, amit a csíkkozmási önkormányzatiak segítségével saját maguk állítottak fel a Nyerges-tetőn. Faragta a szákszendi Kudor József, aki minden faragott emlékébe beilleszt egy általa kedvelt „mutatós sóder-kavicsot”, így tett ez esetben is, amit éppen valahonnan Afrikából hozott haza. Így lett a szákszendiek emléke különleges „köves-kopja”. Ráillesztgették a Marton család márványtábláját. A felirat a következő: „Egy maroknyi hős sírja felett kegyelettel hajt fejet egy egész nemzet!” Az emlékjel létrejöttét segítették a Kosztolánszky, a Papp és a Felső családok.
Mondanom sem kell, hogy bővült távoli kedves Erdély-barát ismerőseim száma, akik meglátogatták Kovászna fürdővárost, a gyógyfürdőket, mofettákat, a prázsmári szász templomerődöt, a Békási-szorost, és személygépkocsijukkal megjárták a Transzfogarast is.
