László Zsuzsa
Nem elÅ‘ször emlÃtem, hogy folytonos képzelgésekkel, mindenféle embert látva a vélt sorsuk menti fantáziámat feszegetem. Nem unalmas játék, sÅ‘t, nagyon is izgalmas. Azt sem elÅ‘ször mondom, hogy szeretek ablakokat nézegetni. Na, jó, a hálószobák esetlegesen félre húzva maradt függönyei mögé nem kukkerezek. De azt nem tagadom, hogy esténként a teraszon üldögélve akár kivilágÃtott, vagy sötét ablakokra nézve nem kalandozom.
Hogy mik zajlanak vajon pont ott? Hol szeretnek, hol gyűlölködnek, hol ápolnak beteg embert, hol ünnepelnek új életet? Hol tervezgetnek, és hol adnak fel pont akkor mindent? Hol vacsoráznak nagyon különlegeseket, és hol kerül új becsülete a zsÃros kenyérnek? Nem azért mondom, de jó ideje a zsÃros kenyeret hagymával csakis egészségi nyavalyáim miatt mellÅ‘zöm, nálam abszolút nyerÅ‘ volt mindig, minden mennyiségben. De a különlegességekre is mindig nyitott voltam, és lennék kÃváncsiságom miatt, de már azokat sem lehet csak úgy.
De hogy ne kalandozzak el megint szokásom szerint ezerfelé, maradjak az emberek sokszÃnűségénél! A valós vagy elképzelt sorsuk akkori és ottani perceinél! Minden alakban, szÃnben, mindig és mindenhol az ember érdekelt és érdekel elsÅ‘sorban, nem tehetek róla. Az emberi sorsokkal való játszadozásomat bÅ‘ven kimerÃtették vagy inkább megfejelték az elmúlt hetek, napok alatt lezajlott találkozások, beszélgetések. Úgy alakult, hogy több városban, különbözÅ‘ helyeken több emberrel beszélgettem. Régi és újdonsült ismerÅ‘ssel, baráttal, akivel nem véletlenül beszélgettünk. Fesztiválon, városnapokon, itt meg ott. Ilyenkor zajlik az élet, azt látja az ember, hogy mindenki ezerrel pörög, örül az életnek. És aztán elkezd beszélgetni. Egy remek fesztivál remek elÅ‘adása után, egy nagyszerű koncert után, egy igen jól sikerült évadzáró pikniken, egy közeli város többnapos ünnepe alatt. Nem járok sportrendezvényekre, ez az én mulasztásom, de ott is mennyiféle ember és életöröm! És micsoda sorsok lehetnek az életigenlés pillanatai mögött!
Az elmúlt napok alatt beszélgettem magánéleti válságban tébláboló, kétségbeesett ismerÅ‘ssel, szakmai sikereket megélt vagy (és mégis) önmagával vÃvódó valamikori pályatárssal, súlyos beteg családtagot ápoló baráttal, és nem jó kilátásokkal, műtétre váró rákos beteggel. Beszélgettem több mindenkivel több mindenrÅ‘l. Mindezt a lehetÅ‘ legjobb hangulatú napokon, estéken. Ahol mindenféle ember ünnepelte az életet, jómagam is.
Aztán az ember hazamegy, kiül a teraszra, és elkezdi nézni az ablakokat.
Â
Fotó: Pixabay
