A zömében Kovászna megyei táborozó gyermekek mintegy 70 százaléka árva vagy félárva – tudtuk meg Bács Emesétől, az egyesület elnökétől. A gyermekek Csernátonból, Maksáról, Eresztevényből, Szépmezőről, Sepsiszentgyörgyről, Sepsibodokról jöttek, de a Maros megyei Szovátáról is voltak táborozók.

Érdeklődésünkre, hogy Háromszék mellett hogyan került a képbe Szováta, Bács Emese elmondta, hogy az egyesületnek Maros megyében is vannak önkéntesei, például Csíki Csilla Mária Szovátáról, ő javasolta, hogy fogadjanak onnan is árva gyermekeket.

S ha már szóba került az egyesület, kíváncsiak voltunk arra is, hogyan lesz a kupakokból pénz, például táborozásra? Bács Emese elmagyarázta, hogy azért gyűjtenek elsősorban kupakokat, mert azokért többet fizetnek az átvevő cégek, mint amilyen a csíkszeredai Solaris Trade Kft. is. Mégpedig 1 kg kupakért 1 lejt adnak, miközben egy kg palackért mindössze 40 banit, és a palackoknak a tárolása is körülményesebb lenne, ezen felül csak tiszta palackokat vesznek át, tehát azok mosásával is foglalkoznia kellene az egyesületnek, így maradtak inkább a kupakok gyűjtésénél. S hogy minél több kupak összegyűlhessen, kupakgyűjtő versenyeket is szoktak szervezni, de aki segíteni szeretne nekik, önkénteseiknél is leadhatja az összegyűjtött kupakokat. Erdővidéken Köpecen vagy Nagybaconban is van gyűjtőpont, Baróton például a Cola bárban Bálint Ida Gizellánál.

A táborhoz szükséges anyagiak megszerzéséhez egy kicsit nagyobb lélegzetvételre volt szükség, de mindig kerülnek adományozók, támogatók és segítők is – tudtuk meg. Idén néhány táborozó tisztálkodócsomagját például a Székely Mikó Kollégium vallástanárnője, Kinda Eleonóra gyűjtötte össze, merthogy egy táborban arra is szükség van, ezek a gyermekek pedig otthonról nem tudnak hozni.

Amúgy a tábort nagyon várták a gyermekek, igazi élmény számukra, mesélték az önkéntes felügyelőként részt vevő pedagógusok, Szabó Etelka és Turos-Csia Csengele, akik időjárástól függően kinti vagy benti tevékenységekkel foglalták le a táborozókat. A napirenden különböző ügyességi, csapatépítő vagy zenés, mozgást igénylő játékok, kézműves-tevékenységek szerepeltek általában, de volt mesevetítés, mesemondás és asztali bábszínházzal vagy egyszerűen csak közös beszélgetéssel, társasjátékokkal is szórakozhattak – ki amit szeretett.

A tábori szabályzat két legfontosabb pontja, hogy vigyázzunk egymásra és szeressük egymást – mondták a pedagógusok. Ezt a gyerekek, akik otthon szinte semmilyen törődést nem kapnak, nemcsak hogy betartottak, de mondhatni el is várták, sőt, igényelték is.

Ha jó volt az idő, a táborozók fürödtek, ugyanakkor amolyan „jótett helyébe jót várj” alapon a legügyesebb, legsegítőkészebb táborozóknak mosolygós pont járt, az ezekből a legtöbbet gyűjtő táborlakónak pedig esténként rendszerint valamilyen különlegesség, például édesség volt a jutalma.

A mai táborzáráskor minden résztvevő számára emléklapról is gondoskodnak a szervezők. Azon csoportkép mellett a következő szöveg olvasható: „Köszönjük, hogy velünk voltál, mosolyoddal, jókedveddel bearanyoztad a tábor napjait. Élmény volt veled táborozni!”, s az emellett olvasható, Tapodi Brigittától származó idézet pedig mintha inkább a tábor létrejöttét segítőknek szólna: „A tiszta gyermeki öröm olyan, mint az áradó fény, átragad azokra, akik nyitott szívvel fogadják.”

Böjte Ferenc