Farkas Kinga főszerkesztőtől megtudtuk, hogy a 23 részt vevő diák a folyóiratban meghirdetett irodalmi, illetve általános műveltségi pályázatokra jelentkezve nyerhette el a táborban való részvétel jogát, nyilván ingyenesen, hiszen táboroztatásuk költségeit a főtámogató Kovászna Megyei Művelődési Központ állta.

A kreativitás, tudás, közös foglalkozások címszavak alatt meghirdetett idei Cimbora tábor egyébként már a tizenhatodik, harminc éve szervezik, de voltak kimaradó évek is. Elvünk, hogy mindenki tud tanulni mindenkitől, mindegyik tudás hasznos és értékes – mondta el Farkas Kinga.

A táborozó diákok ilyenformán képzőművészeti, drámai és népzenei foglalkozásokon, illetve kreatív műhelyeken vehetnek részt, például kreatív írásműhelyen, ugyanakkor lévén, hogy eleve irodalomkedvelő diákok a táborozók, a napi programból nem maradhattak ki az irodalmi foglalkozások sem. Pénteken, a tábor zárónapján vendégük lesz Lövétei Lázár László költő és Vetró-Bodoni Barnabás képzőművész, mindketten a diáklap munkatársai is.

A diákok a táborban nem mobiltelefonoznak, nincs is térerő Setétpatakon, ehelyett „élőben” ismerkednek egymással, tábori naplót készítenek, esténként tábortűz mellett énekelnek, népköltészetről beszélgetnek és egyéb közös, hasznos alkotói tevékenységekkel töltik idejük legnagyobb részét.

A helyszínről, a setétpataki panzióról csak jó szavuk volt a táborozóknak: azt mondták, nagyon jó ott lenni, szép a környezet, finom az étel, jók a körülmények, nem utolsósorban a „vendéglátók emberi hozzáállása miatt is nagyon jól érezzük magunkat” – nyomatékosították.

Gyalogtúrákat is szerveznek, szerdán például Köllő Zsolt sepsiszentgyörgyi tanár vezetésével készültek kirándulni. Ezseken a kirándulásokon sem csak egyszerű szemlélői a természetnek, hanem azokon „mintákat” gyűjtenek, apró emlékeket, amiket aztán kiállítanak a „barlang” falán, barlangnak maguk között a panzió épületét nevezve. A lapnak egyébként, épp Köllő Zsolt tanár szerkesztésében van egy Hegyen-völgyön kul-túra címmel megjelenő állandó rovata, mely nemcsak hogy Erdély legismertebb, leglátogatottabb természeti helyszíneire kalauzolja el olvasmányosan a diákokat, de rendszeresen ismerteti velük az élővilág apró csodáit is, amik mellett egy érdeklődő fiatal nem mehet el anélkül, hogy észrevegye azokat. Már szinte a csodával határos, hogy a mai, gépies monotóniára lebutított világunkban egy lap arról cikkezik, hogy mely állat lett az év kétéltűje vagy mely növény lett az év vadvirága. Ilyenformán szinte sajnáljuk, hogy beszélgetőtársaink, a már említett Farkas Kinga főszerkesztő, Zayzon Ágnes terjesztő és Kusztos Anna szerkesztő szerint a lap inkább csak a magyartanárok közvetítésével jut el a diákokhoz, holott sokszínűségével ugyanúgy a földrajz vagy a történelem iránt érdeklődőkhöz és egyáltalán, minden kíváncsi diákhoz, minden tanárhoz hasonlóan szól.

A táborban egyébként szembetűnő rend vonja magára a figyelmet: a napi program – időbeosztással – jól látható helyre ki van függesztve, a tábori csapatok – olyan elnevezésekkel, mint Zuhanó mókusok, Gumimacik, Avokádók vagy Vidám kenguruk – mindegyikének naponta változó szerepe és felelőssége van: ki a csendért, ki a rendért és a tisztaságért, ki az asztalterítésért, ki az ébresztőért, ki pedig a napi tábori krónika megírásáért a felelős.

És maguk a táborlakók elmondása szerint végzik is ezeket jó hangulatban, jókedvvel, egymást segítve, egymástól tanulva, ahogyan igazi Cimborákhoz illik.

Böjte Ferenc