Aztán a helyhatósági választásokat hozzácsapták az EP-hez, így attól is könnyen megszabadultunk. A másik három meg – úgy néz ki – az időjárástól és a politikai széljárásoktól függött. Végül úgy döntöttek okosaink, hogy nem ősszel tartják a parlamenti választásokat, hanem később, december elsején, az elnökválasztást pedig november 24-én és december 8-án.

Ennek az lehet az oka, hogy nálunk ősszel szép idő szokott lenni, mert tart az indián nyárnak átkeresztelt vénasszonyok nyara (elnézést a nem éppen zsenge korú hölgyektől), ezért hétvégén szívesebben megy az ember kirándulni, mint szavazni. Novemberben és december elején már rosszabb, hidegebb szokott lenni az idő, ezért pártjaink abban reménykedhetnek, hogy az emberek bánatukban inkább elmennek szavazni. (A magyarokat meg így legalább utcára tudják csalogatni a nemzeti ünnepen.)

A franciáknál bezzeg nem terveztek választást, de az elnök pártja június 9-én megbukott az EP-választásokon, mint rossz tanuló az érettségin, ezért Macron hirtelen megmakroncolta magát és kiírta a parlamenti megmérettetést, amelyet egy hónap alatt le is zavartak. Nagy-Britanniában is a mostani választásokon sikeresen megbukott a kormányzó Konzervatív Párt és nyert a Munkáspárt. (Vajon hány munkás van ott a képviselőházban?) Le is mondott hamar a miniszterelnök, Rishi Sunak, és ellenpárti utódjáról, Sir Keir Starmerről azt mondta, hogy „egy rendes közszemléletű ember”. Úgyhogy megnyugodhatunk, mert ismét jó kezekbe kerül Nagy-Britannia, mely Sunak szerint „a legjobb ország a földön”. (Sajnos, az utóbbi időben már nem fogadják oly nagyra tárt karokkal honfitársainkat.)

Nálunk most a parlementi választásnak nincs különösebb jelentősége, mert valószínű, a jelenlegi kormánypártok egyike sem arat elsöprő győzelmet, és ezért majd kénytelen-kelletlen (de ugyanakkor szívesen) összefognak, hogy még négy évig együtt kormányozva boldogítsanak minket.

Az elnökválasztással kapcsolatban egyelőre még jósolni sem lehet semmit, és a közvélemény-kutatók csak méregetni próbálják a számba és szóba jöhetők esélyeit. A legutóbbi INSCOP-felmérés szerint a szavazók 54,4 százaléka egy, a politikai pártoktól független jelöltre szavazna, 38,7 százaléknyian pedig valamely párt képviselőjére. Az első fordulóban a kutatások szerint 26,7 százalékkal első helyen lehetne Mircea Geoană, aki NATO-főtitkárhelyettesként szolgál, és éppen most védette le a szabadalmi hivatalban a „Mircea Geoană 2024-ben elnök” márkanevet. A második helyen a jelenlegi miniszterelnök, Marcel Ciolacu áll 17,8 százalékkal. De a Mentsétek meg Romániát Szövetség új üdvöskéje, Elena Lasconi, a PNL főnöke, Nicolae Ciucă és a két hazafi: Diana Șoșoacă és George Simion is 10 százalékon felül szerepelne a mérések szerint az első fordulóban. Úgy néz ki, a második fordulóban választhatunk majd szokás szerint két rossz közül (hacsak Kelemen Hunor nem jut be abba).

Egyelőre a lehetséges elnökjelöltek nem kecsegtetnek semmi jóval, pedig megtehetnék, mert tudjuk, hogy nemigen szoktak semmit beváltani ígéreteikből. (Gondoljunk csak Iohannis Művelt, illetve A jól végzett munka Romániájára.) Egyelőre a felhőszakadások miatt medrükből kilépett patakok és a PNL elnökét, Nicolae Ciucăt ábrázoló plakátok árasztották el az országot. Pedig ideje lenne már valami jó maszlaggal etetni a népet, hadd szédüljön a választásokig. Egyedül a hazafi George Simion állt elő nagyszerű ígéretekkel, a Simion-tervvel, miszerint kedvezményes árú lakásprogramot indítana, amelynek keretében az igénylők 35 ezer euróért kétszobás lakáshoz juthatnak. A háromszobásak 50 ezer euróba kerülnének, a négyszobásak 70 ezerbe. Mindezekre máris „szerződést” lehet kötni, amelyhez szükségesek az igénylő személyi adatai, telefonszáma, hogy kommunikálni tudjanak vele. Potom 1000 euró előleget kell letenni, és a havi részlet 115 euró 25 éven át, ha esik, ha havaz, függetlenül az euró árfolyamától, inflációtól, mindentől.

Remélhetőleg kapunk még jó ajánlatokat, hogy eldönthessük, melyik elnökjelöltre szavazzunk.

Fotó: Facebook / Mircea Geoană