Egymás után két napon vittek be a megyei kórház sürgősségére egy sepsiszentgyörgyi férfit, mind a kétszer hazaengedték, és harmadik nap otthonában elhunyt. A történteket a gyászoló hozzátartozók kívánták nyilvánosságra hozni, akik szerint a családfő nem kapott megfelelő ellátást. Az eset csak néhány nappal azután történt, hogy az Olt megyei Slatinán egy beteg többórányi ide-oda küldözgetés után a sürgősségen hunyt el, anélkül, hogy orvos elé került volna.
— Első ízben január 19-én, hétfőn vittük be a férjemet, gyengeségre és fájdalmakra panaszkodott. Kivizsgálták, gyomorgyulladást állapítottak meg, adtak neki perfúziót, és este hazaküldték. Másnap olyan gyenge volt, hogy nem tudott a székből felállni, így hát már délelőtt visszavittük a sürgősségre. Küldözgették ide-oda, még az ideggyógyászatra is, készítettek EKG-t, végül estefelé echográffal is megvizsgálták, azt mondták, semmi baj, csak gyomorgyulladás, vigyük haza. Adtak megint perfúziót, de nem akarták befektetni, bármennyire kértük — állítja a váratlanul megözvegyült Kovács Hajnal. — Így hát hazavittük megint, és szerda reggel meghalt. Az ismerős orvos szerint a szíve vitte el, de hát nekünk a kórházban nem mondták, hogy a szívével is lett volna valami gond. Az biztos, hogy beteg nem volt soha életében, és alig múlt 58 éves. Boncolás nem volt. Úgy érezzük, nem figyeltek kellőképpen oda, nem is úgy bántak sem vele, sem velünk, de másokkal sem, ahogy a szenvedő emberrel kell.
A kórház vezetősége szerint véletlen egybeesés történt, az orvosok teljes kivizsgálást végeztek, és semmi nem utalt szívproblémára. Ami egyébként csak feltételezhető halálok, mert biztosat boncolás nélkül nem lehet mondani. Dr. Albert István kórházigazgató az igen pontosan vezetett orvosi nyilvántartás alapján ismertette az esetet.
— Mocsel Ştefan, 1950-ben született sepsiszentgyörgyi lakos első ízben január 19-én délután fél hatkor jelentkezett a sürgősségen, ahol az ügyeletes Angelescu doktornő teljes kivizsgálást végzett, EKG-t, laboratóriumi teszteket csináltatott, még ideggyógyászati ellenőrzést is kért, de erre nem került sor. Az eredmények alapján gyomorgyulladás és lumbágó (gerincfájdalom) is a lehetőségek között szerepelt, és a beteg gyomorbántalmak elleni perfúziós kezelést kapott. Utána két óra hosszan megfigyelés alatt tartották, úgy engedték haza. Másnap, 20-án déli egy óra előtt pár perccel jelentkezett, akkor dr. Bíró Éva újra megvizsgálta, és semmilyen elváltozást nem észlelt. Ő is gyomorgyulladást állapított meg, és kikérte dr. Máthé Zsolt szakorvos véleményét is. Ezek után újra perfúzióra kötötték a beteget, görcsoldót és gyomorsav elleni szereket kapott. Délután hatkor hasi ekográf-vizsgálatot is végeztek, ekkor sem észleltek elváltozást, nem volt indokolt a beutalás, hosszabb kórházi kezelés. Mielőtt pedig bárkit is hazaengednek, megfigyelik, ellátják gyógyszerrel, nem teszik ki, ha rosszabbul van. Véleményem szerint a sürgősség nem hibáztatható, az ismételt vizsgálatok során sem utalt semmi szívelváltozásra. Az esetek 30 százalékában az EKG sem mutat ki semmit, és mivel boncolás nem történt, csak találgatni tudjuk, hogy mi okozhatta a hirtelen halált. A boncolás elvileg kötelező, de a halál okát a családorvos is megállapíthatja, ha bejegyzett, nyilvántartott betegről van szó, elfogadják. Biztosat csak a törvényszéki orvos mondhat a boncolás után, ezt a rendőrségnek kell kezdeményeznie, ha tisztázatlan a halál oka, ebben az esetben pedig nem látták indokoltnak az eljárást. Egyébként akkor sem biztos, hogy életben marad, ha beutalják: talán lett volna egy pluszesélye, de sajnos, volt már olyan esetünk is, hogy az osztályon hunyt el a beteg, amíg a nővér a szobatársával foglalkozott, és nem sikerült újraéleszteni, dacára az azonnali teljes felszereléssel való beavatkozásnak.
