Nagy D. István
Rohamléptekkel közeledik az ősz és egyben az idei év két kiemelkedő politikai eseménye: az államfő- és a parlamenti választás, s amint az várható volt, a román politikum is nekilátott a tapogatózásnak, helyezkedésnek. Önmagában ebben nem is lenne semmi rendkívüli, választások előtt minden magára valamit adó politikai alakulat igyekszik megteremteni a feltételeket, hogy számára a lehető legelőnyösebben alakuljon a szavazás és kormányzásra esélyesként kerüljön ki a megmérettetésből. És nyilván ebbe a törekvésbe a lehetséges szövetségesek keresése is beletartozik.
Az elmúlt napok nyilatkozatait, híreit nézve az éppen regnáló kormányt alkotó Nemzeti Liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt is szorgosan nekilátott a partnerkeresésnek, s még véletlenül sem a jelenlegi koalíciós társ felé kacsingatnak.
A PNL és a PSD közötti közeledés hiánya érthető, hiszen azt az első perctől tudni lehetett, hogy a 2021-ben összegrundolt nagykoalíció, melyben egy ideig az RMDSZ is helyet kapott, mindkét román alakulat számára kényszerházasság, mely nemhogy szerelemről, de még szikrányi szimpátiáról sem szólt, kizárólag érdekek terelték egymás mellé az ősrivális pártokat. A kormányzás sem volt zökkenőmentes, kevés olyan pillanat volt, amikor valami kapcsán ne estek volna egymásnak, a koalíció felbomlása pedig folyamatosan ott lebeg a szörnykonstrukció fölött. Ilyen körülmények között igencsak furán hatna, ha az államfőválasztás és a parlamenti megmérettetés kapcsán hirtelen egymás keblére borulna Nicolae Ciucă és Marcel Ciolacu csapata. Ugyanakkor ebben az országban bármi előfordulhat, és az EP-választásoknál láthattuk, hogy az érdek majd mindig felülírta az érzelmeket.
Ami jelenleg biztos, hogy mindenki másfelé is nézelődik, és ez igen sokat elárul a román politikai élet minősíthetetlen szintjéről. Mert kivel is tárgyalgat a PSD és PNL? Előbbiek Victor Pontával és Mircea Geoanăval kezdtek egyeztetni, azaz két, a párt élén korábban elég siralmasan levitézlett, ennek okán félreállított, máig sértődött politikussal. A liberálisoknál sem sokkal jobb a helyzet, hiszen ők egyrészt a PNL-ből kiebrudalt, majd saját alakulatot létrehozó Ludovic Orbannal, másrészt az egykoron Traian Băsescu volt államfő által életre hívott Népi Mozgalom Pártjával kezdtek egyeztetni, és felmerült az is, hogy akár a Mentsétek Meg Romániát Szövetséggel (USR) való tárgyalástól sem zárkóznának el.
Bukott, simlis politikus, alakulat, melyhez képest a szélkakas masszív kőtömb (lásd a PMP), vagy éppen olyan, mellyel az elmúlt években még a közös kormányzás alatt is kizárólag háborúzni tudtak (USR) – mind-mind számba vehető, ha az ősellenséget kell legyőzni, és egyben a hatalmat megkaparintani. És ebben a harcban, mint jól tudjuk, az ellenség ellensége a barátunk. És ilyenkor tényleg az sem számít, hogy – Hofi Géza halhatatlan szavait idézve – az illetőkhöz képest a csupasz csiga egy gerincoszlop. Öröm az ürömben, hogy legalább az AUR-t és hasonszőrű barátait egyelőre egyik félnek sem akaródzik megkeresni, és nyilván marad a nagy kérdés: az RMDSZ-nek osztanak-e majd lapot ezekben a játszmákban?
Nicolae Ciucă és Marcel Ciolacu. Fotó: Facebook / Guvernul României
