Ahhoz képest, hogy az idén esedékes államfőválasztás – amely mindenképpen változást hoz majd, hiszen Klaus Iohannis eltűnik a színről – már legalább egy éve élénken foglalkoztatja a lakosságot, a pártok meglehetősen felkészületlennek látszanak: egyelőre csak a kisebbek jelentették be jelöltjeiket, a kormánykoalíció tagjai még húzzák az időt, és a jelenleg legnépszerűbb, formailag független Mircea Geoană NATO-főtitkárhelyettes is ódzkodik a bátor fellépéstől. Pedig már csak három és fél hónap van hátra az elnökválasztás első fordulójáig.
A halogatásnak esetenként különböző okai vannak: a PSD elnöke, Marcel Ciolacu a kudarctól tart (de a jelek szerint jobban is szeretne kormányfő és pártelnök maradni, e tisztségekben ugyanis jól érzi magát, államfőként azonban a nyelvtudás hiánya miatt kényelmetlen helyzetekbe kerülhet), a PNL Nicolae Ciucă esélytelensége miatt képtelen dönteni (de már hosszabb ideje érződik egyféle bénultság a pártban), Mircea Geoană számára a háttér és a határozottság problémás. Közben George Simion és Diana Șoșoacă gátlástalanul nyomul, de ugyanezt a választói réteget célozza meg a napokban színre lépett Cosmin Gușă sajtómogul is. Ebből a hol tétova, hol erőszakos mezőnyből Elena Lasconi USR-elnök némiképp kiemelkedik, de ő is inkább csak színesíti az egészében véve meglehetősen halvány választékot.
Ennél csak a regnáló államfő jelenléte halványabb. Habár még tisztségben van, Klaus Iohannis egyre hosszabb szüneteket vesz ki, és egyre ritkábban ereszkedik le az embereket foglalkoztató témákhoz. Egy szava sem volt a képességvizsga és az érettségi eredményeiről, még egy sablonos tanévzáró nyilatkozattal sem fárasztotta magát a semmilyen előrelépést nem hozó Tanult Románia program atyja, akinek az egyetemi zaklatások és az újabb kórházi botrány sem érte el az ingerküszöbét, ahogy korábban a kormány kapkodó gazdasági intézkedései, a júliustól ismét dráguló üzemanyag, a szegénység terjedése vagy az igazságszolgáltatás akadozása (többek között a 2018. augusztus 10-i, akkor az ő malmára is vizet hajtó kormányellenes óriástüntetésen alkalmazott hatósági erőszak is tisztázatlan maradt) szintén elkerülte „aggódó figyelmét”.
És nem a sűrű elfoglaltságai miatt: július hónap 23 munkanapjából mindössze 9-en jelenik meg valami program az elnöki hivatal honlapján, többnyire napi egy, ha pedig kettő vagy három, azok általában egyazon esemény különböző szakaszai (például a nagykövetek fogadása és a nekik elmondott beszéd külön-külön). Az is kérdéses, hogy a szászok találkozóján vagy a párizsi olimpia megnyitóján való részvétel mennyire hivatali feladat; utóbbi különösen annak fényében, hogy a 40 évvel ezelőtti Los Angeles-i játékokon Románia számára négy aranyérmet és ráadásul egy ezüstöt szerző, amúgy Franciaországban élő Szabó Katit a román állam egyszerűen elfelejtette meghívni az évforduló miatt is fontos idei kiadásra; a gyermekei vettek neki két jegyet.
Ha ez a legjobb, amit a román politikai osztály nyújtani tud, akkor tényleg bajban vagyunk. Hol egy valamirevaló jelölt?
Iohannis és felesége a párizsi olimpia megnyitóján. Fotó: Presidency.ro