78 éves korában meghalt Vári Attila próza- és esszéíró, költő – adta hírül a Magyaradás, a Román Televízió bukaresti magyar adásának közösségi oldala.
Vári Attila 1946. március 3-án született Sáromberkén. A középiskolát Marosvásárhelyen végezte; ugyanitt a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola, majd Kolozsvárt a BBTE magyar szakos hallgatója volt. 1968-tól a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör, majd 1972-ig a bukaresti rádió és televízió marosvásárhelyi munkatársaként tevékenykedett. Diplomát a bukaresti színház- és filmművészeti főiskola rendezői szakán szerzett. Romániában 1981-ben megfosztották közlési jogától, könyveit kivonták a könyvtárakból, majd bezúzták őket. 1983-ban áttelepült Magyarországra. Itt előbb a MAFILM rendezőiroda és a Film–Színház–Muzsika munkatársa, majd a Magyar Televízió irodalmi osztályának vezetője; 1995-től néhány éven át a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének munkatársaként dolgozott – emlékeztet a Litera portál.
Terjedelmes életrajzot a Kriterion Könyvkiadó közöl róla. Emlékeztetnek: novelláival a hatvanas évek közepén tűnt fel a romániai magyar sajtóban. 21 éves korában jelent meg Forrás-kötete, amelynek önértéke mellett a „csodagyerek” motívuma is felkeltette a kritikusok és a közönség érdeklődését.
Első két kötetében még a nemzedéki élmény és a hatvanas évek érzelmi lázadása jelenti a kiindulópontot, bár a Vásárhelyi elégiák ciklusában a groteszk már esztétikai minőség és formaszervező elv. Első verseskötete műfaji kitérőnek tűnt, bár ugyanazokra a kérdésekre reflektál, mint prózai írásaiban, azzal a különbséggel, hogy az addig inkább háttérszerepű lírai mozzanatok itt formateremtő, vezérlő szerepben jelentkeznek. A Középkori villamosjegy címmel megjelent elbeszéléskötete a kiteljesedés első állomása. A virágmadarak hajnalban lehullnak című regénye 1980-ban elnyerte a Marosvásárhelyi Írók Társasága díját. „Mint szuverén alkotói egyéniség elvárásait és a civil társadalom írói szabadságigényét képviselte a romániai magyar irodalomban, talán ezért lehetett tipikus példája a szükségszerű különccé válásnak, a peremre szorulásnak is. A nosztalgia, a kultúra örökségének személyessé-bensővé tétele, az értékek ironikus sokszólamúsága posztmodern jegyként értékelhető, jóllehet jelentősége nem korlátozható egyetlen irányzat képviseletére” – írják megemlékezésükben.
Több mint harminc könyve jelent meg. 1977-ben és 1980-ban elnyerte a Romániai Írószövetség díját, 1986-ban Artisjus-díjban, 1989-ben József Attila-díjban részesült. 1997-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, 2018-ban Prima-díjas lett. (Litera.hu)
