Régi álom

Az álmot már régről dédelgeti magában, ám korábbi szolgálati helyén, a Maros megyei Nyomáton más tevékenységek foglalták le, így például szövőházat hoztak létre együtt a helyi közösséggel. Mikor május közepén Sepsiszentkirályra érkezett, úgy tűnt, megteremtődött a lehetőség, hogy végre a csűrrel kapcsolatos elképzeléseit is gyakorlatba ültesse. Ezek mellett szólt, hogy egy paplaknak, templomnak, egyházközségnek mindig szüksége van szálláshelyekre. Gyakran vannak olyan látogatók, akik több napra szeretnének maradni, és a megfelelően kialakított csűr ilyen célra is használható lehet, illetve az is kiemelt szempont volt, hogy gyerektáborozásra alkalmas helyet alakítsanak ki. A kezdeményezés hátterében ott áll továbbá, hogy szereti a jó koncerteket, és a színházért, képzőművészetért is rajong, a csűr pedig kiváló helyszín lehet mindezek számára, hiszen folyamatosan átalakítható, átrendezhető, szálláshelyként és közösségi térként egyaránt hasznosítható.

Sokan bekapcsolódtak a kezdeményezésbe

„Valahol nomádoknak, félnomádoknak szóló szálláshelyként kell majd elképzelni a csűrt” – véli a lelkipásztor. Ő maga nagyon sokat utazott, utazik autóstoppal Európában, sok, ehhez hasonló szálláshelyet látott. Az embernek, ha utazóként – úgymond nomádként – egy hátizsákkal járja a világot, nem az a célja, hogy többcsillagos szállodát találjon, hanem hogy a fejét valahol álomra tudja hajtani. Nincs szándékukban pénzt kérni, egy olyan szállás lesz, mely a gyermektáborok résztvevőin kívül ideutazókat, gyaloglókat, zarándokokat fogad. Nagy eséllyel a Via Transilvanica zarándokút Sepiszentkirályon is áthalad majd, és ez egy lehetőség lesz a túrázók, gyaloglók számára, hogy pár napra megálljanak, megpihenjenek – vázolta a lelkipásztor.

Erős kezdés, meleg fogadtatás

Az új unitárius lelkész egyébként május közepén érkezett Sepsiszentkirályra, júniusban kezdett el berendezkedni. A kezdetekben egyértelművé vált, hogy adott a helyszín, a paplak udvarán álló csűr és a körülötte lévő elég nagy terület, hogy a régi elképzelést gyakorlatba ültesse. Egyeztettek a gyülekezet tagjaival arról, miként látják a csűr felhasználását, és sokan támogatták az elképzelést. Kiderült, hogy egy ilyen csűr kialakításán már a helyiek is gondolkodtak, de valamiért soha nem került rá sor – osztotta meg Szilágyi Szilamér.

Ferenczi Zoltán Sámuel műemlékvédelmi szakmérnök, építőmérnökhöz – aki a tervezést vállalta –, régi kapcsolat fűzi, sokat jártak együtt „gyalogló” táborokba. Amint a sepsiszentkirályi gyülekezethez került, felvette a kapcsolatot vele, és a nemrégiben felújított templom mellett – mely munkában Ferenczi Samu is komoly szerepet vállalt –, azt is felvázolta, milyen elképzelései lennének a csűrről. Ferenczi Zoltán Sámuel egyébként árkosi házuk udvarán már „életre keltette” a csűrt. A Vízcsűrnek elnevezett árkosi csűrgaléria tavaly Rizmayer Péter képzőművész installációjának nyújtott otthont, idén júniusban pedig Éltes Barna szobrászművész Élet-tér című kiállítása nyílt meg ugyanott – a szándék ugyanaz: menteni, életre kelteni, újra bekapcsolni a helyiek életébe, közösségi térré alakítani a régi épületet.

Munka közben

Nem meglepő hát, hogy Ferenczi Zoltán Sámuel azonnal támogatóan állt az ügy mellé, de a szentkirályi lelkipásztor ugyanezt tapasztalta a gyülekezet tagjainál, az idősebb „tősgyökeres” korosztály és a beköltözöttek részéről is. A faluban élő művészek szintén nyitottak voltak: István Ildikó és Mihály Pál kétkezi munkával is hozzájárultak a csűrmentéshez, este pedig népviseletbe átöltözve érkeztek mindketten, hegedűvel és énekkel gyönyörű népdalestet tartottak. Ők egyébként már rég részt vesznek a helyi közösségi életben, egy népdalcsoport is működik a faluban, kéthetente-havonta összegyűlnek, amit mindketten pro bono vállalnak, illetve az unitárius egyházközséghez is többször jöttek előadni. Emellett Luiza Zan dzsesszénekesnő is már az első beszélgetést követően feltétel nélkül csatlakozott a projekthez, noha ismeretlenül kereste meg őt. „Az ő jóvoltukból népdalesttel indítottunk, illetve dzsesszkoncerttel zártuk a tábort” – fogalmazott Szilágyi Szilamér.

A kalákatáborban a munka mellett jutott idő a közös szórakozásra, kikapcsolódásra is.

A lelkipásztor szerint hatalmas segítség volt, hogy Sepsiszentkirályban már kialakultak kis közösségek, az emberek összejárnak, és felhívására többeket is megszólítottak. Akiket személyesen vagy valaki által megkeresett, mindannyian kivétel nélkül támogatóan álltak az elképzeléshez. Benkő Árpád Jenő megválasztott polgármesterhez is közvetítéssel jutott el, az elöljáró és a családja komoly segítséget nyújtottak, „két vállal” támogatták az egyházközséget, egyik húzóembere volt ennek a projektnek. „Mesebeli volt, ahogy a csűrépítés híre ment körbe a faluban, ahogy érkeztek máshonnan az emberek, majd ennek hatására a helyi nénik és bácsik is csatlakoztak. Mindenki, a falunak a törzse, az idősebbek is jöttek, anyagokkal segítettek, cserepekkel. Az unitárius egyház nőszövetségének tagjai nagyon aktívak voltak, mindennap süteményt hoztak, eljöttek az esti koncertekre” – idézte fel a lelkipásztor. A régi kapcsolatok is bejöttek a képbe: egy nagyon jó ács volt szolgálati helyéről, Nyomátról érkezett kisfiával, de székelyudvarhelyi, marosvásárhelyi résztvevőjük is volt, és Nyárádgálfalváról is jöttek. Ugyanakkor sok támogatójuk segített pénzzel vagy például meleg ebéddel.

Bebizonyosodott, a szükség mindig alkalmat teremt az építkezésre, ha tenni akaró közösségről van szó.

Megvalósult célok, szép tervek

A múlt csütörtökön zárult kalákát, tábort két konkrét céllal hirdették meg: az egyik maga az építkezés, javítás, mentés munkája volt. A csűr déli oldalának tetején cserélték a szarufákat és a cserépléceket, s újrafödték a tető ezen részét. Nagyjából ötezer cserepet forgattak meg, cseréltek ki, kitakarították a csűrt, az elkorhadt, tönkrement faelemeket pedig helyettesítették. A másik cél talán fontosabb is valamelyest, mint maga az épület megőrzése, visszaállítása eredeti formájába: az, hogy találkozzanak az emberekkel, barátságokat kössenek, és egyáltalán kinyissák a parókia kapuját azzal az üzenettel, hogy ide lehet jönni.

A közösségépítés is cél

Kis közösségekben gondolkodnak, nem cél, hogy többezres tömeget megmozgassanak. A félszázas, baráti kicsiny háló az, amelynek tagjai együtt álmodnak és gondolkodnak a jövőről. Nappal dolgoztak, esténként ismerkedős, közösségépítő tevékenységeket tartottak, s a lelkész pár nap után már „ráérzett” arra, hogy kinek kivel kellene beszélgetnie, és eszerint igyekezett egymáshoz közel hozni az embereket, akikről úgy gondolta, meg kell osztaniuk egymással a gondolataikat, érzéseiket.

Ami a továbbiakat illeti, Szilágyi Szilamérnak bőven vannak ötletei, de egyelőre a közösségépítésre szándékszik összpontosítani. Mivel csak pár hónapja érkezett, most a gyülekezet és a helyiek megismerésén van a hangsúly. Szerencsére elég sok a fiatal. Amikor kialakul a közösségi hangulat, a csűrnek még szélesebb rendeltetés adható, nyilván vigyázva arra, hogy megőrizzék azt. A lelkész úgy érzi, „a sepsiszentkirályi unitáriusok gyönyörű kis közösség”, melyet sokszor készültek úgymond leírni, de a gondnok nagy érdeme, hogy nem engedte átszervezni az egyházközséget, nem hagyta, hogy filiaként olvasszák be valamely más egyházközségbe. Sepsiszentkirálynak így is van egy leányegyházközsége: Botfalu harminc lelkes gyülekezete. Van egy gyönyörű templomuk, amely kiváló helyen fekszik, ezen kívül egy imaterem, a paplak és a csűr – ennyi az egyházközség vagyoni része, ebből lehet gazdálkodni. Kis gyülekezetről van szó, ötletekkel természetesen mindent lehet, de elsősorban az emberekre építene. Szeretné megszólítani azokat is, akiknek nem elég az imaélet, lelkiség ebben a rohanó világban – fogalmazott a lelkipásztor.

Közös énekléssel lazítottak a résztvevők: népdalest és dzsesszkoncert is volt

Ami a kalákát illeti, úgy érzi, célt értek: a résztvevők az utolsó napon azzal távoztak, hogy a csűr másik részének rendbetételét mihamarabb meg kell ejteni. Ez nagy eséllyel meg is történik. „Az emberek jó kedvvel mentek el, és ez azt bizonyította, hogy a kis közösségeknek is vannak álmaik, és azokat meg is lehet valósítani, csak akarat kell hozzá” – értékelte Szilá­gyi Szilamér. A kezdeményezéssel az ifjúság felé is nyitnának. Példaként említette: a Raklap zenekar egyik tagja sepsiszentkirályi, jövőre szeretné megkeresni őket: vállalnák-e, hogy a csűrben, raklapon állva koncertezzenek. De tervezi a nyitást a művészek felé, a faluban élő színészek bevonását az egyházkerület életébe, és természetesen képzőművészek, szobrászok kiállításainak tere is lehet a csűr – sorolta Szilágyi Szilamér, aki korábbi szolgálata során is arra törekedett, hogy a nyomáti, szintén kis gyülekezethez kivonzza az előadó- és képzőművészeket.