Mindenki találgat, mindenki szakért, tarajos hullámokat hánynak a vélemények.

A kánikulában mintha kiélezettebben figyelnénk a szörnyűségekre. Általában ilyenkor derül ki, hogy méltatlan körülmények közé kényszerítenek idős, beteg vagy fogyatékos embereket, még mindig akadnak helyek Romániában, ahol gondozás helyett kínozzák a gyermekeket, kórházak égnek le, vérszemet kapnak a brutális gyilkosok. Hétről hétre kerül valami újabb ínyencség.

Az idei nyár sem különb. Volt már kegyetlen bűntény, nem is egy, felelőtlenségből elkövetett, gyermekek életét követelő autóbaleset – tavaly augusztusban a drogos gázoló borzolta a kedélyeket, idén a kormány mögé engedett tinisrác ügye –, cifrábbnál cifrább részletek derülnek ki a román akadémiai élet fejeseiről, és nagyon sok esetben azzal szembesülünk, a hatóságok nem végzik dolgukat, szemet hunynak „elvtársaik” kilengései fölött, pedig tragédiákat, életeket megnyomorító drámákat lehetett volna elkerülni, ha idejében közbelépnek. Emlékezhetünk a caracali gyilkosságra, amikor bírósági végzésre várva a kapu előtt toporogtak a rendőrök, míg bent az őrült elkövető végzett áldozatával. Most egy brăilai doktornő kért hiába segítséget a sorozatos fenyegetések miatt, a rendőrök csak akkor mozdultak, amikor már az életét kioltó elkövetőt kellett elfogni. És ha már a tinédzserek fenegyerekeskedését senki nem tudta megfékezni, a bukaresti kisfiút halálra gázoló, testvérét egy életre megnyomorító baleset talán elkerülhető lett volna, ha a park kijárata rendezett, van járda, és nem az úttesten, autók között kell hazatérniük a gyermekeknek. Az egyetemi tanárok visszaélései nem folytatódhattak volna évtizedeken át, ha nem a félrenézés, az elhallgatás kultúrája, a toxikus cinkosság uralná ezeket az intézményeket, hisz mint kiderült, mindenki tudta, de senki nem tett ellene, még a kar dékánjának felesége, a harcos feminista professzor asszony is inkább az ügy szőnyeg alá söprését választotta a diákjai mellett való kényes és kellemetlen kiállás helyett.

Hogy a Pantelimon kórház intenzív osztályán mi történhetett, azt csak találgatni lehet. Tény: négy nap alatt 17 páciens hunyt el, ott dolgozók már áprilisban jeleztek visszásságokat, volt néhány belső vizsgálat, de mindent rendben találtak. Itt is mindenki suttogta, hogy valami nem stimmel, de a hallgatás és a szolidaritás ez esetben is erősebbnek bizonyult az emberségnél. A minisztérium hivatalos kivizsgálás helyett beérte annyival, hogy a helyszínre csak egy tanácsadót küldött, és újabb hónapok teltek el, a „kaszás hölgy” végezte „dolgát”, míg az ügyészek szép lassan felgöngyölítették az ügyet. Hogy hány ember halt meg ez idő alatt, és a most letartóztatott doktornők miatt történt-e ez, nem tudhatjuk, ám az ügyészségi jegyzőkönyvek hátborzongatóak.

Nyár van, kánikula, és egymást érik a rémtörténetek. Talán az egymást követő hőhullámok miatt, de az is meglehet, hogy csupán az uborkaszezon, a politikusok nyaralása, háttérbe húzódása irányítja jobban a figyelmet a társadalmi szörnyűségekre. Ám bármennyire civilek is eme esetek, a politikum, a hatalom felelőssége, intézményeinek megbicsaklása mindegyre előtérbe kerül.

Fotó: Facebook / Spitalul Clinic de Urgență Pantelimon