Az Óriás-tető a Románia átállását követő szovjet betörés után vált a székelyföldi védelem egyik kulcspontjává. Kovács Lehel köszöntőbeszédében felidézte: 1944. augusztus 26-án, szombat reggel törtek be az oroszok az Úzvölgyébe, ezzel Magyarország területére lépett a háború. A nagy túlerő ellensúlyozására a Békás-szorosban állomásozó székelyudvarhelyi 34. székely határvadász-zászlóaljat is átirányították Úzvölgye térségébe: a határvadászok augusztus 29-től a Szellő-tetőn, az Óriás-tetőn, a Karocsi-hegyen és a Csécsend-tetőn vettek részt a harcokban, ahol augusztus 31-re közel 300 fő veszteséget szenvedtek (hősi halott, eltűnt, sebesült, fogságba esett). Augusztus 30-ra az Óriás-tetőre rendelték a sepsiszentgyörgyi 12-es székely határőr-zászlóaljat is. Az Óriás-tetőn és a környékén augusztus 31-én zajlott az ütközet.

A székely határőrök közül közel 130-an sebesültek meg ezen a napon, a hősi halottak száma 40–50 főre tehető. Az elesett katonák egy részét Csíkszentmártonban temették el, de Kovács István kutatásai alapján 31 hősi halott, akiket tömegsírban, illetve a lövészárkokban temettek el, az Óriás-tetőn alussza örök álmát. A harcok intenzitását és a védelem elszántságát mutatja, hogy nemcsak az egyszerű határőrök és határvadászok, hanem az őket vezető tisztikar is jelentős veszteséget szenvedett. Bathó Zoltán ezredes légnyomást kapott az ütközetben és hátraszállították, helyét Honti László százados vette át. Augusztus 31-én hősi halált halt Antal Domokos – becenevén Rumos Dódi – a m. kir. 32-es határvadász-zászlóalj hadnagya, továbbá több tiszt is megsebesült, köztük Szarka Géza főhadnagy, valamint Hajnóczy István hadnagy, az árkász század kerékpáros szakaszának a parancsnoka.

Berszán Lajos tb. kanonok megáldja a keresztet

Kovács Lehel Istvánnak köszönhetően most már nem csupán emlékjel hirdeti az itt harcoló hősök példáját, hanem a 31 itt nyugvó hős nevét is megörökítették, hogy emlékük többé feledésbe soha ne merüljön, amíg magyar ember él Székelyföldön:

1. Bakó László, 2. Balázsi István (Székelybellenfalva), 3. Bencze Miklós, 4. Boldizsár Dániel (Tarcsafalva), 5. Bomhér István (Székelyudvarhely), 6. Bomhér János (Homoródalmás), 7. Both László (Kápolnásfalu), 8. Fábián János (Békéscsaba), 9. Farkas István (Fegyvernek), 10. Gergely Ágoston (Ülke), 11. Gergely László (Székelyszentkirály), 12. György Deák Lajos (Bogárfalva), 13. Hella Antal (Lemhény), 14. Kádár Ferenc (Sepsibodok), 15. Kovács Elek (Máréfalva), 16. Lengyel Jenő (Olasztelek), 17. Lőrincz Albert (Székelyszentkirály), 18. Molnár József (Olasztelek), 19. Oláh Sándor (Balmazújváros), 20. Pál Árpád (Máréfalva), 21. Péter Bernát (Székelyszentkirály), 22. Péter Mózes, 23. Salamon István (Somogyszil), 24. Sebők Andor (Zetelaka), 25. Szabó Dénes (Székelydobó), 26. Szász Dénes (Ülke), 27. Szász Gyula (Telekfalva), 28. Széki Ferenc (Máréfalva), 30. Szeles Dénes, 31. Szilágyi Mihály (Sepsiszentgyörgy).

Az emlékjelállítási rendezvény egy gyalogtúrával indult, amelyen az anyaországi Kohl András, a székelyföldi határvadász-emléktúrák fő szervezőjének és a keresztállításhoz szükséges adománygyűjtés koordinátorának csapata egészült ki helyi emlékezőkkel. A mintegy 7 kilométeres, 650 méter szintkülönbséggel bíró útvonal kiindulópontja a csíkbánkfalvi római katolikus templom volt. A túrázók mellett többen terepjárókkal érkeztek az Óriás-tetőre, így az emlékezés több mint száz fővel vette kezdetét déli 12 órakor.

Az esemény első mozzanataként Kovács Lehel István köszöntötte az esemény résztvevőit, majd ezt követően Réti Zsófia, Csíkszentgyörgy polgármestere szólt az egybegyűltekhez. A köszöntő után ft. Berszán Lajos tb. kanonok, az Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum alapítója és jelenlegi lelki vezetője celebrált szentmisét és áldotta meg a keresztet. Szentbeszédében felidézte: 25 évesen csíkszentmártoni káplánként végzett először szentmisét a hősökért és mindenszentekkor gyertyát helyezett el az Úzvölgyében. Ekkor egy idős bácsi kérésére közösen felmentek az Úzvölgyét szegélyező hegyekre és együtt imádkoztak a háború áldozataiért. Most, 81 évesen, ismét szentmisét celebrálhatott a hősökért a völgyet szegélyező hegytetőn, ezért köszönetét fejezi ki a Gondviselésnek és az esemény szervezőinek. Berszán Lajos azt is megjegyezte, hogy most ugyan 31 hős nevét sikerült felkutatni, de a Jóistennek van egy listája, amelyen minden egyes hős neve számon van tartva, szálljon az imádság most ezekért a hősökért és a békéért.

Réti Zsófia, Csíkszentgyörgy polgármestere és Kovács Lehel István, az emlékjel megálmodója

A szentmisét követően Illésfalvi Péter történész, a magyar honvédelmi minisztérium hadtörténeti intézetének kutatója idézte fel a 80 évvel ezelőtt történteket. Beszédében kiemelte, hogy a hősi halottak és a sebesültek mellett azokról a székelyföldi túlélőkről is meg kell emlékeznünk, akik háborús szerepvállalásuk után vesztes félként idegen hatalom alatt, szülőföldjükön másodrangú állampolgárként, megbélyegezve élték le életüket.

Az esemény színvonalát emelte Pregitzer Fruzsina Jászai Mari-díjas színművésznő, Magyarország érdemes művésze, Bata Hajnalka népdalénekes, Péter Andor trombitás, Részeg István tárogatós műsora, valamint a soproni honvéd hagyományőrzők és a kézdivásárhelyi 24. székely határvadász-zászlóalj hagyományőrzői.

Kovács Lehel István a hősök áldozatvállalását hirdető keresztről elmondta: méreteit tekintve az emlékjel két és fél méter magas, fesztávja 160 cm. 20 centiméteres kemény tölgyfából készült, hogy a csersav időtállóvá eddze. Két oldalán egy-egy szimbólum, a végtelen fordított nyolcas jelében két Napkorong. Az örök életben a jó és a rossz halál napja. A végtelen fölött és alatt pedig az élet és a halál szívmagvú tulipánja. A lét és a nemlét, az isteni rend, a világ dualizmusa rajzolódik ki a szimbólumban. Az életé és az áldozaté, a halálé és a megváltásé.

Kovács Lehel István lapunknak elmondta, az Óriás-tető eddig szinte teljesen ismeretlen helyszíne volt az Úz-völgyi harcoknak, pedig 80 éve, 1944. augusztus 31-én itt zajlott az egyik legvéresebb küzdelem, amelynek során főleg a tartalékos határvadász erők, a 34-esek és a sepsiszentgyörgyi 12-es székely határőrök megpróbálták visszaszorítani az orosz túlerőt. Két hétig tartották a frontot, veszteségük meghaladta az 500 főt. „Az Óriás-tetőt be kell hozni a köztudatba, ez a kereszt fontos emlékhely, amely ezekre az ádáz küzdelmekre, a helytállásra, a hazáért történő legnagyobb áldozatadásra emlékeztet. Remélem, hogy a térség fontos turisztikai célpontja is lesz. Az Óriás-tető mától szimbólum az én életemben is. Nemcsak azért, mert nagyapám testvére, a máréfalvi Kovács Elek itt esett el, itt van eltemetve, hanem elsősorban azért, mert hívó szavamra nagyon sokan jöttek segíteni, hogy állhasson itt ez a kereszt, és tudom, hogy ezután, amikor Csíkból megyek haza Négyfaluba, mindig fel fogok nézni ide, az Óriás-tetőre, és szívemben mindig hála lesz azok iránt, akik segítettek megvalósítani ezt az álmot.”

Préda Barna