Könyvbarátok napja tehát. Nem szokás nagy csinnadrattát csapni köré, annál is inkább, mert nem hivatalos ünnep, nálunk is elmúlt nyomtalanul, augusztus 9-e olyan nap volt idén is, mint bármelyik évben. A dátum viszont jó alkalom arra, hogy némely adatelemző intézetek mindenféle felméréseket tegyenek közzé ezzel kapcsolatban. Így az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat is nyilvánosságra hozta legfrissebb kutatásainak eredményét, és ez, bizony, nem vet jó fényt arra az országra, melyben élnünk adatik.

A könyvolvasók rangsorában ugyanis Románia uniós szinten a legutolsó helyet foglalja el, 2022-ben az ország lakosságának mindössze 29,5 százaléka vetemedett arra, hogy könyvet vegyen a kezébe, mi több, el is olvassa azt. A rangsor ellenkező végpontján Luxemburg található, a kicsiny­ke állam népének több mint háromnegyede könyvolvasó, amúgy a képzeletbeli dobogó második és harmadik helyezettje is északi ország, Dánia 72,1 százalékkal az ezüst-, Észtország 70,7 százalékkal a bronzérmes, és akik a dobogóról épp csak lemaradtak, szintén északiak: svédek, finnek, hollandok. Az utolsó helyezettek viszont déli országok, Romániánál picinykét jobban Ciprus teljesített 33,1 százalékkal, illetve Olaszország 35,4 százalékkal. Nem nagy dicsőség egyiknek sem, különösen a taljánoknak, elvégre Itália mégiscsak az európai kultúra egyik bölcsője, de a másik, még ősibb bölcső, Görögország sem büszkélkedhet olyan nagyon a hátulról hetedik helyezésével és az uniós 52,8 százalékos átlagot sem elérő olvasottsággal. A statisztikából még két adatot érdemes kiemelni: a rangsort igazából két európai, de nem uniós tagország vezeti, Svájc lakosságának több mint nyolcvan, Norvégiának több mint hetven százaléka könyvolvasó, és hogy haza is beszéljünk, hát Magyarország helyzetét is nézzük meg: valahol a középmezőnyben található, hajszálnyival az uniós átlag felett.

Az Eurostat nem kommentálja az adatokat, csupán a tényeket közli, az elemzés kényes feladatát szakemberekre bízva. Magam sem vagyok hozzáértő, hát meg sem próbálkozom messzemenő következtetéseket levonni, azért néhány megjegyzést mégiscsak kénytelen vagyok tenni. Az Eurostat adatainak felsorolásakor említett északi és déli ország­besorolásoknak semmi jelentőségük, az olvasásnak, olvasási szokásosoknak nincs köze a földrajzi elhelyezkedéshez. Mint látható, a kultúra ősiségéhez sincs, hiszen Görögország és Olaszország is sereghajtó. De az anyagi jóléthez sincs: ha az erre vonatkozó táblázatot összevetjük a könyvet olvasók kimutatásával, legfennebb az első és utolsó helyezett talál, a két véglet közt nincs sok átfedés. Akkor mégis mi az, amitől egy ország lakossága könybarátabbá válik egy másikénál? A válasz, laikusnak legalábbis, kézenfekvőnek tűnik: az iskola, annak is a minősége.

Igazolásul lehetne adatokat sorolni, érettségi eredményektől tanárok véglegesítő vizsgáinak átlagáig, bizonyára az Eurostat ilyen információkkal is szolgál, semmi értelme azonban irántuk kutakodni: akikre tartozna ezek elemzése, a levonható következtetések megtétele és a szükséges változtatások megtevése, azok a politikai porondon hadakoznak, akik meg látják az oktatási rendszer hátrányait és hiányosságait, azok a napi megélhetéssel küszködnek. Hogy létezik egy Képzett Románia néven elindított projekt, mely a következő száz évre kellene hogy meghatározza az ország szellemi fejlődésének irányvonalát? Süllyesztőbe kerül ez is, mint megannyi jó kezdeményezés, elvégre a demokráciának nevezett politikai rendszereknek nem gondolkodó emberekre, hanem voksoló állampolgárokra van szüksége.

A könyv meg, akárhogy nézzük, az elmélkedés eszköze, ilyképpen pedig akár veszélyes fegyver is lehet.

Fotó: Pixabay.com