A nagygombák termőteste kivételes esetekben többméteres is lehet, tömege akár a száz kilót is meghaladhatja. Bár a trópusi övezet „bajnokaival” nem versenyezhetnek, de Székelyföldnek is megvannak a maga óriásai, és közülük pár még az ember által átalakított környezetben, így Sepsiszentgyörgyön is felbukkan.
Óriás csiperke
(Agaricus augustus)
Kalapbőrét jellegzetes sűrű, okkeres, rozsdabarnás rányomott pikkelyek borítják. A lemezek sűrűek, fiatalon szürkések, halvány hússzínűek, majd fokozatosan csokoládébarnára sötétülnek. Tönkje őzlábgombásan nyúlánk, karcsú. A jól fejlett, hártyás, lelógó gallér alatt rendszerint körkörösen pikkelyezett. A hús eléggé vastag, erőteljes mandula, ánizs illata van, kissé sárgul.
Lombhullató és tűlevelű fák közelében, erdőszéleken, ritkásabb erdőkben, tisztásokon terem, nyílt rétre nem merészkedik ki. A faj latin neve, az augustus vélhetően fő termőidejét emeli ki, de mivel nagy termetű, sárgás kalapú, délceg gombáról van szó, az sincs kizárva, hogy Augustus római császár impozáns alakjára utal. Elias Magnus Fries svéd botanikus nevezte el és írta le 1838-ban, tudományos neve mai napig változatlan, ami ritkaság a gombák állandóan változó rendszerezésében. Tisztelet övezi gombászberkekben is, az angolok egyenesen a gombák hercegének (the prince) becézik.
A városban és a város közeli erdőkben ritka, a Rétyi Nyír fenyveseiben, akácosaiban azonban valamivel gyakoribb. Gombásztúráimon egy-két termőtestnél többel nemigen találkozom. Ehető, jóízű gomba, ritkasága miatt azonban védendő, kímélendő faj, ha megtalálnánk, helyben csodáljuk meg, ne szakítsuk le!
A hazai csiperkefajoktól viszonylag könnyen elkülöníthető, azonban van egy gyógygombaként termesztett amerikai rokona, a mandulagomba (A. rufescens, szinonimák: A. blazei, A. brasiliensis), amely igen hasonlít rá, még húsuk mandulás-ánizsos illata is megegyezik.
Farkas János
