Már a Sziget fesztivál sem dübörög, különben sem volt zavaró, csak kicsit hallatszott el idáig. Az ember egészen rendben lenne, mert végre mindkét gyermekével együtt van, és ezek az igazi boldogság pillanatai. Volt barátokkal való találkozás, kiállítás, és a kihagyhatatlan szentendrei kiruccanás is megesett már. Mindez három nap alatt, idáig már majdnem tökéletes minden, és vannak (voltak) még tervek az elkövetkező időre. De hogy az a nyughatatlan Murphy miért nem pihen néha, az ember sosem fogja megérteni.

Mert az az ábra, hogy nagyobbik gyermeke alig tud a lábára állni második napja, miután rálépett egy darázsra, a másik két napja szenved lázasan, szűnni nem akaró fejfájással és minden egyéb macerával. Az ember két szoba közt járkál, osztogat gyógyszert, kenőcsöt, kinek épp mi kell. És aggódik, sajnálkozik, a fenébe kívánja Murphyt, de főleg a törvényét, hogy pont most, pont így egyszerre, pont a negyven fokban. Nem mintha máskor áldás lenne egy darázscsípés vagy a láz, de hogy ilyen szépen összejöjjön, azért az művészet. De nézzük megint a dolgok jó oldalát! Még szerencse, hogy a nagyobbik gyermek nem kapott allergiás rohamot a csípéstől, csak a lábfeje lett olyan, mint egy szépen fejlett cékla, és csak lüktet, viszket, de semmi több. És az is szerencse, hogy két napig itthonról tudott dolgozni. Holnap már valahogy elindul az életbe. A kicsi csak lassan lábadozik, de be jó, hogy van biztosításunk, és itt is akad pár orvos ismerős, barát. Rájuk remélhetőleg nem lesz szükség, de mindenképp megnyugtató. Már csak egy Covid-tesztet kell holnap belőni, és ha ez a mocsokság kizárva, hátha a napokban tovább tudunk utazni.

És de jó az is, hogy engem nem vert le a lábamról semmi, gondos anyaként futhatok a gyógyszertárba, főzhetem a teát, és két szoba közt pendlizhetek, hogy melyik épp hol tart a bajával. Ha mindent egyszerre látunk, máris derűsebb az ábra, a fene ott egye a jól kitervelt nyaralást, a lényeg, hogy együtt vagyunk.

Miközben itt pötyögöm a sorokat, a „kicsi” kitámolygott, úgy néz ki, enne végre valamit. Ez már biztató, mert egy órával ezelőtt a nagyobbik annak nézett utána, hogy ha sürgősségi ellátásra lenne szükség, mi a teendő. Hát nem pont így képzeltük ezt a kiruccanást, de ha mindig úgy mennének a dolgaink, ahogy szeretnénk, túl szép lenne, nem igaz? Meglátjuk, hogyan tovább, és ha ez a kiruccanás teljesen félresikerül, még hátravan a hegyek közé való elvonulás, hátha az helyrebillenti a nyaralásunkat. Csak ott a macit ne küldje a nyakunkra Murphy!

Ja, bocsánat, az már nem az ő bulija, jön a maci magától is.