Pálmai Tamás
A meghatározások szerint az uborkaszezon kedélyes, főleg a sajtónyelvben használt kifejezés arra a nyári időszakra, amely eseménytelenebb a politikai életben. A kifejezés használata gyakran pejoratív, mivel arra utal, hogy az újságírók ebben az időszakban keresik, hogyan tarthatnák fenn a közönség figyelmét, pl. tudatosan nagyítanak fel lényegtelen híreket. Az uborka és a szezon mint időszakra vonatkozó megnevezés összetétele utal arra az időszakra, amikor szokásos az uborka télre való eltevése. A német Sauregurkenzeit tükörfordítása.
Ennyit a tudományosabb részről. S hogy miért éppen most jutott eszembe? Mert véget ért az olimpia. Több olyan világjáték volt, amelybe beletenyerelt a történelem. Németországot mint olimpiai helyszínt már a mi nemzedékünk is mint a közelmúlt történetét élte meg (Berlin, 1936), vagy a már megélt történelemként emlegeti (München, 1972). De voltak kölcsönösen nem látogatott – bojkottált – játékok is. Gondoljunk 1980-ra, amikor Moszkvát hagyta ki a Nyugat, rá négy évre az 1984-es Los Angeles-i játékokat pedig a keleti blokk (a renitens Románia és Jugoszlávia kivételével). Az ideiről és botrányairól már beszéltünk, de emlékezzünk meg itt a menekültek csoportjáról és a „nevüket sem szabad kimondani” orosz sportolókról is. Mert az is vastagon politika sajnos.
Pedig a sportról kellene beszélnünk csupán. Nem a politikáról, a pénzről, az üzletről, a másságról, a genderről, a woke-ról. Csak arról, ami a lényeg: gyorsabban, magasabbra, erősebben! Mert emberből vagyunk, szeretjük feszegetni határainkat, szeretünk versenyezni, győzni. És ezzel nem is volna semmi baj, amíg ezt nem segédeszközök segítségével tesszük, amíg a másokra is figyelés a lényeg, amíg él bennünk a fair play. Ha megkaparásszuk ez utóbbi kifejezés jelentését, a következőt találjuk: a tiszta eszközökkel, egyenlő esélyekkel játszott mérkőzés, illetve az ellenféllel szemben tanúsított sportszerű magatartás eszméje ez tulajdonképpen. Ez a sport egyik legnemesebb tényezője, hiszen maga a sport hozta létre. A fair play egyszerre jelenti a szabályok, az ellenfél, a bíró döntéseinek, a közönség, valamint a játék szellemének tiszteletét, a csapatszellemet, a lojalitást, valamint az önérzetet a győzelemben éppúgy, mint vereség esetén – olvashatjuk a Sporttudakozóban.
Vége az olimpiának, és még sincs uborkaszezon. Most a postás harapta meg a kutyát éppen. Azaz Ukrajna támadta le Oroszországot. Éljen, hurrá! Csak béke ne legyen, mert akkor vége a zsíros üzletnek, amelyet háborúnak neveznek. Ám nincs az a mennyiségű savanyú uborka, amely egyetlen gramm feleslegesen „elfogyasztott” emberi vért emészthetővé tenne. Mondjuk mi. De mondjuk!
Fotó: Pixabay.com
