Eredeti címzettje a sors kegyetlensége folytán nem tarthatta be az atyai tanácsokat, az elmúlt több mint ezer év tanúsága viszont azt mutatja: a Szent István-i eszméket a legvészterhesebb időkben sem feledő nemzetnek nem egy alkalommal életmentőnek bizonyultak, ha nem is maguk az intelmek, de azok szellemisége (egy önálló, független és erős magyar állam és nemzet szükségessége) mindenképp. Minden év augusztus 20-án e szellemiséget is ünnepeljük, és egyben a belőle fakadt kivételes életművet, melynek gyümölcse a keresztény Magyar Királyság volt, mely mikor kiteljesedve, mikor megfogyatkozva több mint kilenc évszázadot élt meg a Kárpát-medencében a huszadik század második évtizedéig (amikor is elérkezett egymás váltó diktatúrák, illetve az egykori királysággal azonos értékek mentén szerveződő parlamentáris köztársaságok korszaka). E kilencszáz esztendő kivételes „hagyatéka” a magyar nemzet, mely ha nem is kiteljesedve, de ma is e vidéket mondhatja szülőföldjének, életterének.

A jóslat bevált, mondhatnánk, és tegyük hozzá, hogy nekünk, önhibánkon kívül immáron több mint száz éve az egykori Magyar Királyság határain kívül rekedteknek, talán még nagyobb jelentőséggel bírnak első királyunk szavai. Napjainkban is bőven kerülnek ugyanis olyanok, akik még a létünket is legszívesebben tagadnák, és minden eszközzel – vaskos történelemhamisítással, fizikai, lelki és szellemi honfoglalással, jogfosztásokkal, gyűlöletkampányokkal, nyílt provokációval – azon vannak, hogy élhetetlenné, elviselhetetlenné tegyék a mindennapjainkat Erdélyben, Székelyföldön. Ám az elmúlt valamivel több mint egy évszázad is azt mutatja, első királyunk tanításai, iránymutatásai az idők szavához igazodva, többszörösen megújult köntösben ugyan, ám velünk maradtak. Az eszme itt, a „végeken” is túlélte a viharokat, viszontagságokat, pusztulást, és a jelen kihívásai, veszedelmei közepette is erős ellenszere lehet a közösségünket érő támadásoknak, fenyegetéseknek, melyek nem ritkán a felszámolásunkat célozzák.

Merjünk hinni, bízni – ahogy tették azt Szent István és követői –, hogy a történelmi viharok ellenére, az elűzésünkre, megsemmisítésünkre irányuló sorozatos kísérletek ellenére is képesek vagyunk megtalálni a megmaradás, és ha szükséges, az újraszületés útjait, ahogyan tették elődeink is. A Székelyföld- és Erdély-szerte ma este fellobbanó őrtüzek a nemzeti egység, az összetartozás kifejezésén túl a megmaradás hírnökei is. Kétséget kizáróan üzenik: ha időről időre a csüggedés, feladás, a kétségbeesés rémei kísértenek is, volt és van erőnk továbbvinni a lángot, hogy első szent királyunk tanításai és iránymutatásai szellemiségét is követve ne csak megmaradjunk, de egy élhető jövőt is teremtsünk a következő nemzedékek számára nemcsak Székelyföldön és Erdélyben, hanem az itt élő más nemzetekkel közösen az egész Kárpát-medencében. Mert ezer éve ez a szülőföldünk, és történelmi felelősségünk, hogy utódainknak megőrizzük, majd nekik továbbadjuk.

Háromszéken idén is fellobbannak a Szent István-napi őrtüzek. Fotó: Albert Levente