Az öregúr nyolcvanesztendősen jelent meg az interneten, a Székelyföld 1000 arca nevű portréfilm-sorozatban ismerhette meg a nagyközönség, a világháló népe azonnal a szívébe is zárta. „Látva a szíves fogadtatást, elkezdtünk gondolkodni, hogy érdemes lenne vele egy dokumentumfilmet forgatni. Öcsémmel belevágtunk, felkerestük a kézdivásárhelyi Boica Zsoltot, ő igent mondott. Csernátoni helyszínekben gondolkodtunk, én megírtam a forgatókönyvet, kiválasztottunk négy helyszínt: a Haszmann Pál Múzeumot, az Ika várát, a Malomkertet és a Bíró-féle malmot. Egy szombati napra leszerveztük a forgatást, ami több témakörben, interjú formájában zajlott, lebontottuk a gyerekkorra, a felnőtté válásra, a háború utáni időszakra, a katonaság, iskoláztatás korszakaira. Ezt taglalta az első, Miből lesz a cserebogár? című rész, a második rész a Vízimalmok földje nevet viseli, hiszen Csernátonban nagy hagyománya volt a malmoknak. A harmadik rész címe a Mesternek áll a világ, ez a hagyományos mesterségekről szól. A negyedik rész még nem készült el, a helyi hagyományokról szól majd” – magyarázta Rákosi Norbert ötletgazda.

Ez adta a következő ötletet, hogy a filmeket valamilyen rendezvény keretében mutassák be, felkeresték a csernátoni községházát, amely pozitívan, támogatóan állt a dolgokhoz, s így egy hagyományőrző hétvégét sikerült pénteken és szombaton tető alá hozni, amelyen környékbeli néptáncegyüttesek léptek fel, főzőversenyt, pálinkamustrát szerveztek, a sepsiszentgyörgyi Bucsi Zsolt Tamás református lelkipásztor interaktív méhészbemutatót tartott, ezenkívül a lemhényi hadtörténeti múzeum kiállításának darabjait is közszemlére helyezték.

Rákosi Norbert zárszóként elmondta: ugyan a sorozatindítóként tervezett fesztivál mottója az volt, hogy „Mi hogy értsünk egyet, ha nem iszunk egyet? Hm?”, de ő jobbnak találja azt, hogy „A hagyomány nem vész el, csak átalakul.”