Mert mifelénk semmi sem állandó, csak a változás, így a politikai szövetségek is csak addig és oly mértékben időtállóak, amíg nem közelegnek a választások. A voksolások előtt ugyanis a pártérdek általában felülír mindent, amire hivatkozva köttetett a politikai egyezség: a választási megmérettetések előtt a fő kérdés nem az tehát, hogy szakad-e vagy sem a koalíció, hanem hogy kinek sikerül úgy távoznia, hogy a lehető legtovább maradjon és élvezze a kormányzással járó előnyöket, de egyben a lehető leghamarabb is ahhoz, hogy ellenzékből bírálva a hatalmat növelni tudja választási esélyeit. Micsoda különbség ez más olyan államokhoz képest, ahol komoly hagyománya van a koalíciós kormányzásnak – például Németországban –, és ahol a megállapodás előtt sokszor hónapokig tartanak az egyeztetések, de az aláírás után senkinek nem jut eszébe felrúgni az egyezséget! De ez itt nem Németország, hanem Románia, nem a Rajna, hanem a Dâmbovița, így aztán mintegy három hónappal a november végi, decemberi parlamenti és államfőválasztás előtt elkezdődött a mozgolódás.

Az alaphangot a Szociáldemokrata Párt hét végi kongresszusa adta meg, amelyen a felszólalók többsége éles támadást intézett liberális koalíciós partnereik ellen. Persze, nem előzmény nélküli Ciolacuék kardcsörtetése: egyes liberális vezetők – köztük Nicolae Ciucă pártelnök – már hetekkel korábban elkezdték „kóstolgatni” őket, hol a Pantelimon kórházban történtek ürügyén, hol az európai biztosjelölt személye kapcsán. A jelenlegi helyzetben ugyanis egyértelműen a liberálisoknak állna érdekében kilépni a kormányból – csakis ellenzéki pozícióból maradna némi esélyük arra, hogy államfőjelöltjüket, Nicolae Ciucăt bár a második fordulóba bejuttassák. Persze a visszatartó erő sem elhanyagolható: a kormányzás nyújtotta anyagi források nélkül kellene belevágniuk a két választásba, ráadásul politikai szempontból sem kockázatmentes lépés a szakítás a szociáldemokratákkal. A választók egy része ugyanis vélhetően átlát a szitán, és nem díjazná, ha a nagykoalíció létrejöttekor oly sokat hangoztatott felelős hozzáállásról, stabilitás iránti igényről, nemzeti érdekről kiderülne, hogy üres szlogennél egyik sem volt több. A legfőbb veszélyt azonban mégiscsak az jelenti, hogy ha elszámítják magukat, a liberálisok választások után is ellenzékbe szorulnának. Nem túl valószínű ugyanis, hogy – akár kilépnek most a kormányból, akár maradnak – olyan jó eredményt érjenek el, hogy úgynevezett jobboldali koalíciót tudjanak alakítani maguk körül. Ez esetben pedig hatalomra jutásukhoz az egyetlen út, ha továbbra is a szociáldemokratákkal kötnek megállapodást – már ha Ciolacuék nem nyerik túl magukat, és szükség lesz egyáltalán a liberálisokra. Ezen megfontolás miatt nem lenne túl okos az sem, ha most igen látványosan szakítanának a szociáldemokratákkal – nem véletlen, hogy a PSD-kongresszuson elhangzott bírálatokat követő igen heves liberális ellenreakciót Nicolae Ciucă hétfő esti nyilatkozataiban jelentősen hűtötte, és leszögezte: pártja nem készül dezertálni a koalícióból.

Hogy végül mi lesz a koalíció sorsa, azt egy­előre nehéz tehát megjósolni – az viszont szinte biztos, hogy a következő hetekben a téma újra meg újra fel fog bukkanni.

Fotó: Facebook / Nicolae Ciucă