Miközben Kína saját geopolitikai érdekeit szem előtt tartva inkább Oroszországot segíti ebben a háborúban, érdekes módon a kijevi vezetés mégsem toporzékol emiatt, sőt, jól észrevehetően igyekszik a maga pártjára állítani az Egyesült Államok legfőbb konkurensét. Dmitro Kuleba külügyminiszter a nyáron nem véletlenül utazott Pekingbe, nyilatkozataiban maga az ukrán államfő sem fakad ki ellene, holott bőven lenne rá oka.

A jelek szerint – nagyon helyesen – Kijevben is belátják, Kína lehet az egyetlen olyan világhatalom, amely segíthet megállítani a további orosz agressziót. Amennyiben a pekingi hatalom nagyobb nyomást helyezne Moszkvára, vélhetően a Kreml is enyhítené Ukrajnával szembeni követeléseit. Kína nem volt ott a júniusi svájci békecsúcson, Kuleba azért is járhatott ott, hogy megpróbálja rábírni őket, a következő fordulón már vegyenek részt. Kína álláspontja ugyanis viszonyulási pont az ún. globális Dél számára.

További stratégiai megfontolásból is célszerű lenne Kijev számára javítani a kétoldalú viszonyon. Ennek egyrészt egyszerű gazdasági okai is vannak, másrészt pedig a kapcsolatok felmelegítése segíthetne a Nyugat általi függőség enyhítésében. Kína most is az ország első számú külkereskedelmi partnere. Sokan abban a tévhitben vannak, hogy az USA vagy netán az EU az, holott nem… A háború utáni újjáépítésben milliárdos üzletek vannak, ez pedig Kínát is vonzza.

Jóllehet Washingtonban, Londonban, Párizsban, Berlinben és Brüsszelben mindent elkövetnek majd, hogy ne engedjék az ázsiaiakat a „húsos fazékhoz”. A Nyugat részéről Ukrajnában befektetett pénzek és érdekeltségek miatt Kijev keze eléggé meg van kötve, de mint látjuk, még így is igyekszik manőverezni. Arról is lehet hallani: a kijevi elnöki irodában lázasan dolgoznak azon, hogy az ősz folyamán valahogy összehozzanak egy Zelenszkij–Hszi Csin-ping találkozót. Ez már csak azért sem lesz könnyű, mert a háború megítélésében, a békekeresési technikákban jelentősen eltérnek az álláspontok. Mint ismert, Kína azonnali és feltétel nélküli tűzszünetet sürget, míg Kijevben az orosz megszállók kivonulását és a területek visszaadását követelik a béketárgyalások megkezdése érdekében. És akkor még a kurszki fordulatról nem is szóltunk, ami a diplomáciai rendezés lehetőségét ismét távolabbra fújta.

Komoly biztonságpolitikai elemzők mondják, hogy a fenntartható béke érdekében Kínának mindenképp szerepet kell vállalnia egy későbbi biztonsági garanciában, ami segíthetne abban, hogy Oroszország ne támadja meg ismét a szomszédját. A háború pillanatnyi, immár sokadik eszkalációját látva persze messze van még az a bizonyos béke, de még csak a fegyvernyugvás is. Azonban nagyon úgy tűnik, Kijevben is belátják, Kínával jobb lenne együttműködni, semmint konfrontálódni. Pusztán gazdasági megfontolásból a nemzeti érdekek is ezt kívánnák, s a józan, paraszti gondolkodás is ezt mondatja sokakkal.

Dunda György (KISZÓ)

A kínai nemzetgyűlés palotája Pekingben. Fotó: Szekeres Attila