A nyílt nap maga izgalmas, a gyermekek érdeklődését is felkeltő eseménynek bizonyult, a tanítónő szerint éppen azért, mert a diákok a földrajz és a történelem tanulásának megkezdése előtt állnak, a régészek által tartott bemutató pedig elsősorban e tantárgyak felé nyitott ki számukra szellemi kapukat.

A diákok meglátogatták a szoros leghosszabb barlangját, az Orbán Balázs-barlangot, melynek néhai Dénes István mérései alapján az összhossza 1527,5 méter. A barlang bejárati termében azt is megfigyelhették, hogy mit csinálnak a régészek, hogyan zajlik egy régészeti ásatás. Többen belekukucskáltak az itt felállított teodolitba. és megtudhatták, miért nagyon fontos a régészetben a lelőhelyek pontos meghatározása, feltérképezése.

Egy frissen kiásott barlangimedve-fog is előkerült, amelyről az egyik régész a gyermekek nem kis csodálkozására elmondta, hogy a medve, amelyé volt, körülbelül harmincezer évvel ezelőtt élhetett a barlangban, még a pattintott kőkorszakban. Később, a szoros bejáratánál rendezett alkalmi kiállításon több hasonló leletet is megmutattak a kíváncsi diákoknak.

Ugyanott a szoros kőzeteivel is ismerkedhettek a tanulók, kezükbe vehettek bazaltot, mészkövet, homokkövet, de éles kovakövet is, és mindegyikről megtudhattak valami érdekeset.

Marian Cosac vezető geológus, egyetemi oktató, a régészeti ásatások irányítója lapunk érdeklődésére elmondta, hogy 2014 óta a szoros hat barlangjában végeztek ásatásokat, az eredmények, melyek a Vargyas-szoros tudományos értéktárának növelését és azáltal a helyi közösségek felemelkedését is szolgálják, minden esetben nyilvánosak, azokat bárki megnézheti a világhálón, ha rákeres.

Nemrég például az egyik barlangban 13. századi magyar pénzérmét találtak, ami a kutató szerint a székely-magyar helyi közösségeknek a helyszínen való akkori jelenlétére utal. A kutatás komolyságát jelzi, hogy talajmintákat is küldenek a németországi Max Planck Társaságnak, hogy az abból vett DNS-mintákból az intézet megállapíthassa, jelen volt-e a Neander-völgyi ember a Vargyas-szorosban is.

Marian Cosac elmondta, eleinte a helybeliek kétkedve fogadták jelenlétüket a Vargyas-szorosban, de ma már úgy érzi, befogadták őket, bíznak bennük és szándékaik tisztességes voltában, amit ők is tisztességes munkával igyekeznek meghálálni.

Szót ejtett arról, hogy Romániában több mint 20 ezer régészeti lelőhely van, de pénzhiány miatt ezek közül alig egypár helyszínen zajlik régészeti kutatás. Egyike ezeknek a Vargyas-szoros, a hely, amely megfelelő odafigyeléssel, ráfordítással, nyitottsággal, valamint a kutatásból származó eredmények népszerűsítésével, hasznosításával áttörést hozhat a helyi közösségek gazdasági életében is – vélekedett.

A régészek – közreműködve neves külföldi intézményekkel és helyi szervezetekkel, mint amilyen a Keleti-Kárpátok Múzeuma, a Bukaresti Tudományegyetem, a kolozsvári Emil Racoviță Barlangkutató Intézet, a São Pauló-i Egyetem, a Bayreuth-i Egyetem, az Elveszett Világ Egyesület vagy a Transilvania Cult 7 Interetnikus Egyesület – folytatni fogják munkájukat az elkövetkezőkben is – hangoztatta az ásatásvezető geológus.