Farcádi Botond meglepő kérdéssel kezdett: hány éves a tanács­elnök? 58 – jött a válasz, de hamar kiderült, mi volt a cél. Ugyanis a közönség nagy részét 18 és 28 év közötti fiatalok alkották, s az újságíró úgy fűzte a szálakat, hogy ők is megértsék, mit jelentett 40 évvel ezelőtt a Nyugat. Tamás Sándor rámutatott, ha egy születésnapra a szülők el tudtak intézni tíz Coca-Colát, azt akkor már a Nyugatnak érezték. De hol vagyunk most mi, székelyföldiek, Keleten vagy Nyugaton? – szegezte a kérdést a közönségnek a főszerkesztő, mire az elsöprő többség utóbbi változatra adta a voksát.

És sorjáztak a kérdések, válaszok, melyekből kiviláglott, Székelyföld sokat tud nyújtani, érdemes ide hazatérni, itt élni, a térség sok szempontból a legélhetőbb európai régiók közé tartozik. Ha az anyagiakra ez nem is mindig igaz, de a szülőföld vonzerejét növeli, hogy Nyugat-Európával szemben itt erős a közösségi szellem, az összetartozás érzése, ezért jó itt élni. A beszélgetésbe sok politikai kérdés nem vegyült – annak ellenére, hogy Tamás Sándor az RMDSZ háromszéki területi szervezetének elnöke is –, de az elöljáró kifejtette: meg­győződése, hogy közösen alakítani, fejleszteni tudjuk szülőföldünket.

A beszélgetés több ponton humorossá is vált, az elnök az utóbbi időszakban meghonosított „rajzórás” módszerhez is folyamodott, óriási papíron vázolta elképzeléseit, jövőképét, rámutatva: az individualista szemlélettel szemben vezetőként nem csupán rövid távon gondolkodik, hanem az ezeréves Székelyföld jövőjét is szem előtt tartja.