Szeptember 11-én, 23 éve történt a történelem egyik legvéresebb terrorcselekménye, amikor az al-Kaida iszlamista terrorszervezet tagjai két utasszállító repülőgépet vezettek a New York-i Világkereskedelmi Központ két ikertornyába, egy harmadikkal pedig a Pentagonba, az Egyesült Államok adminisztratív katonai központjába repültek bele. Egy negyedik gépet is eltérítettek, a fedélzetén 45 emberrel, akik szembeszálltak a terroristákkal. A gép egy mezőre zuhant. A 19 terrorista mellett összesen 2977 ember vesztette életét.
A támadások miatt több napra lezárták az amerikai légteret a polgári repülőgépek előtt, és a fegyveres erőket fokozott harckészültségbe helyezték.
Minden terrorcselekmény után rögtön intézkednek a hatóságok, mint ahogy volt nekem is szerencsé(tlensége)m ilyesmit látni, mert 2015. november 13-án éppen Párizsban tartózkodtam, amikor az Iszlám Állam végrehajtott egy terrorakciót, amelynek 120 áldozata volt. Az eseményekről a televízióból értesültünk, és ott is rögtön intézkedtek az illetékesek, mert másnap az utcák tele voltak állig felfegyverzett rendőrökkel, katonákkal. Bezárták a turisztikai látványosságokat, és nem tudtuk megnézni az Eiffel-tornyot sem, pedig sejtettük, hogy másnap már nem történik újabb terrorcselekmény, és nyugodtan sétáltunk az utcákon.
A terrorizmus (a Wikipédia szerint) „az erőszak alkalmazásának vagy az azzal való fenyegetésnek olyan stratégiája, mely félelemkeltés révén meghatározott politikai vagy vallási célokat szándékszik kikényszeríteni”.
Arról már a Wikipédia nem ír, hogy az ilyen akciókat szervezők, ha a cselekmény sikerül (de akkor is, ha nem), annak végrehajtóit hősöknek nevezik. A terror szó különben latinul ijedséget, rémületet jelent. A terrorizmus elkövetői, bár tetteik általában ártatlan emberek ellen irányulnak, cselekedeteiket borzasztó igazságosnak tartják.
A kétezres években sajnos számos véres terrorcselekmény történt Európában is. Csak néhányat említsünk.
2002. október 23-án a moszkvai Dubrovka Színházban a csecsen Moszvar Barajevvel az élen negyven fegyveres túszul ejtett 900 nézőt és színészt, 130-an vesztették életüket.
2004. március 11-én négy Madrid felé tartó vonaton robbantottak egy al-Kaidához közeli csoport tagjai. Az eredmény: 119 halott, több mint 2000 sebesült.
2004. szeptember 1-jén az oroszországi Beszlánban csecsen fegyveresek túszul ejtettek 1100 személyt, köztük 777 gyereket. Életét vesztette 334 túsz, 186 gyerek.
2005. július 7-én Londonban metrószerelvényeken négy brit állampolgárságú muszlim három bombát robbantott, egy negyediket egy emeletes buszon. Az elkövetőkkel együtt 56-an vesztették életüket.
2011. július 22-én a norvég Anders Behring Breivik merényletsorozatot hajtott végre, kioltva 77 ember életét.
Aztán még voltak kisebb cselekmények, mint autóval tömegbe hajtás, az utóbbi időben leginkább késes támadások.
Létezik államterrorizmus is, amikor egy állam vezetése belső vagy külső ellenfeleit igyekszik elrettenteni, megrémíteni saját hatalma megvédése érdekében. A belső ellenséggel, ha másképp nem megy, leszámol, a külső ellen akár háborút is indíthat.
A 2001. szeptember 11-ei merényletsorozat után megindult a harc a terrorizmus ellen. Az al-Kaida vezérének, Oszáma bin Ládennek menedéket nyújtó afganisztáni tálibok ellen 2001. október 7-én hadműveletet indított Amerika, és megdöntötte hatalmukat. (Tíz évvel később egy különleges egység Pakisztánban végzett Oszáma bin Ládennel is.) Nagyjából húsz évig háborúztak Afganisztánban, ahonnan a szovjetek is farkukat és kalasnyikovjaikat (AK–47-es gépkarabélyaikat) behúzva távoztak 1989-ben, aztán 2021. augusztus 30-án az amerikaiak is, és a tálibok átvették a hatalmat.
A terrorizmus elleni harc állítólag kiemelten fontos az Európai Unió számára is. Az uniós vezetők már 2015-ben nyilatkozatot adtak ki, amelyek célja a polgárok biztonságának garantálása, a radikalizálódás megelőzése és az értékek megóvása, valamint az együttműködés a nemzetközi partnerekkel. A szándék megvan, az eredmények mintha késnének, mert a terroristák tovább késelnek.
A bűnüldöző szervek és a titkosszolgálatok állandóan hangoztatják és dicsekednek azzal, hogy hány terrorcselekményt hiúsítottak meg. Azzal már nem, amit nem sikerül megakadályozniuk.
A Világkereskedelmi Központ füstölgő romjai 6 nappal a támadások után. Fotó: Wikipédia