Amikor a köpecbányai szénbányákról beszélünk, szemünk előtt óhatatlanul megjelenik az annak jóformán szótlanul – mindössze az 1873-as évszámot viseli – emléket állító kő látványa. Fényképét közölték Kisgyörgy Zoltán és Vajda Lajos Köpecbánya (1872–1972) című könyvében, majd főmunkatársunk két éve megjelent, Az erdővidéki szénbányászat 150 éve című munkájában. Évtizedeken át azonban úgy tűnt, hogy a termetes kő elveszett. Nem tűnt el, megvan, a régi helyén áll. Néhány lelkes embernek köszönhetően viszont másolat is készült róla.
A minap kaptuk a hírt: Berszán József geológus, Szász Árpád hidrogeológus és Szabó-Vass István nyugalmazott fogtechnikus az emlékkövet újrafaragta, és ott, ahol vélték, hogy valamikor állhatott, újból elhelyezték.
Berszán József elmondása szerint az elmúlt években többször is keresték Szabó-Vass Istvánnal a követ, aztán Szász Árpád is csatlakozott, ám közös erővel sem lelték azt. „Érdeklődtünk Köpecbányán és Köpecen, bejártuk a vidéket, de ott, ahol feltételeztük, lennie kellene – a nyeregben, a kereszt mellett –, nem találtuk. Többen is állították, nincs értelme a keresésnek, mert a kő legurult, eltörött, részei meg ki tudja, hova hányódtak el. Ezért döntöttünk úgy, hogy újraállítjuk: az Erdővidék elmúlt közel másfél évszázadát meghatározó iparág s azok az emberek, akik ott dolgozva próbáltak jövőt teremteni, megérdemlik, hogy emlékjeleik ne vesszenek el” – mondotta.
Egy jókora, patak által görgetett andezitdarabot hoztak Fenyőspatakáról, megfaragták, belevésték és festették az 1873-as évszámot, és a köpecbányai kereszt mellé állították mementóként.
Köszönet illesse az emléket (újra)állítók munkáját, de egy kicsit hiábavaló volt – az eredeti kő ugyanis a régi helyén áll. Igaz, hogy besüppedt, a földből csak húsz-harminc centiméter emelkedik ki, felirata a mohától és a faragás nyomába belekerülő piszok miatt nehezen olvasható – tisztán csak a vége, a 73-as szám vehető ki –, de látszólag sértetlenül, egyben megvan.
Hogy hol? A 2022. augusztus elején a bányásznapok alkalmával az egykori bányáknál tett sétán a kőről és történetéről is beszélt Fehér Zoltán, a bánya egykori igazgatója, aki annak lehetséges helyeként a temető környékét nevezte meg. „Szó esik Kisgyörgy Zoltán felfrissített, Az erdővidéki szénbányászat 150 éve című könyvében is megjelent, 1873-as feliratú bányakőről is. Ma már nem tudni, hol lehetett, de valószínűleg a temető környékén. És hogy miért 1873, s nem 1872 a felirata? A vállalatot lehet, hogy pontosan százötven éve alapították, de az első széndarabok rá esztendőre jöttek ki a föld alól, így a bányászok számára az a bányanyitás pontos éve” – írtuk Séta egykori bányák emlékei közt című, 2022. augusztus 23-án megjelent riportunkban.
A követ az erdővidéki bányászmúlt elkötelezett kutatója, Nacsinák Dávid találta meg egy bányatelepen felnőtt, de már régebb Köpecen lakó személy útmutatása alapján. Tavaly tavasszal hármasban, Vargyasi Levente filmrendező-operatőrrel együtt a helyszínen jártunk, s meggyőződtünk arról, a kő ott, ahol Fehér Zoltán mondta, azaz a temetőtől nem messze áll. Nagyon könnyen elmehet mellette az ember, mert állapota és kinézete olyan, mint az erdővidéki bányászmúlt: elfeledett és elhanyagolt.
A fiatal bányatörténész arra kért, ha hírt is adunk a felfedezésről, csak módjával tegyük, ne verjük nagyon nagydobra. Nem másért, de ha valaki rossz szándékú felfedezi, hogy azt a követ valakik értékesnek tartják, talán kísértést érezne megrongálására. Vagy éppen ellopná azt, pedig annak nem pénzbeni – egyszerű terméskő –, hanem eszmei értéke van csupán.
Nacsinák Dávid úgy vélte, múzeumba sem kell vinni a követ: ott és úgy kell hirdetnie az erdővidéki bányászmúltat, ahol és ahogy elődeink elképzelték. Talán kicsit körbe lehetne ásni és feliratát óvatosan megtisztítani, de ott, a temető szomszédságában van méltó helyen.
