Így is nevezhetnénk azt a ricsajt, amely az új Európai Bizottság összeállítását kísérte. Ursula von der Leyen elnöknek komoly kompromisszumok árán sikerült összetákolnia az új testületet, mellyel a hivatalos nyilatkozatokban mindenki nagyon elégedett, a háttérben azonban senki nem érzi úgy, hogy országa súlyának, jelentőségének megfelelő tisztséget nyert volna el, vagy ha mégis, akkor egy másik állam képviselője miatt orrol.
Késve és nehéz vajúdás árán született meg az Európai Unió következő „kormánya”, amelynek feladata ugyanaz lesz, mint eddig: elosztani a pénzeket és kidolgozni, elfogadtatni az új uniós jogszabályokat. Minden tagállam egy biztost delegálhatott a testületbe, ám majdani feladataikat az elnök jelölte ki, kényesen egyensúlyozva az államok jelentősége, a politikai pártcsaládok óhaja és a jelöltek nemi hovatartozása között. Hiába szerette volna Ursula von der Leyen, hogy ugyanannyi nő kapjon feladatot, mint férfi, ezt nem sikerült elérnie, így több női alelnökkel próbálja a szebbik nem felé billenteni a mérleg nyelvét. Mindezek azonban inkább számok, keveset árulnak el a lényegről.
Románia például gyorsan igazodott az elváráshoz: nőt küldött Brüsszelbe egy erős, gazdasági tárca elnyerésének reményében. Megkapta az oktatásért és a kultúráért, a minőségi munkahelyekért és a szociális jogokért felelős tisztséget, igaz, Roxana Mînzatu feladatait a jól csengő EB-alelnöki funkcióval is megszépítették. Marcel Ciolacu miniszterelnök diadalmasan jelentette be, hogy emberük rendelkezik majd az EU-s költségvetés egyötöde felett, arról csak politikai ellenfelei regéltek, hogy ez a „rendkívül fontos” tárca nem sok vizet zavar majd, hisz az alá tartozó területek többségének szabályozása nem uniós, hanem tagállami hatáskörbe esik, azaz nem Brüsszel szava a döntő. Csak fokozza a helyzet komikumát, hogy éppen Romániára bízták az uniós oktatás ügyét, arra az államra, amely minden felmérés, mutató szerint utolsó helyen kullog tanügyi megvalósításaiban. Azt ne is említsük, hogy a kinevezett biztosnak köze nincs a rábízott területekhez.
Amúgy sokat elárul a majdani (és eddigi) bizottságokról, hogy a szakértelem az utolsó szempont, ami számít egy-egy kinevezésnél. A Magyarországot képviselő Várhelyi Olivér eddig a szomszédságpolitikáért és az EU bővítéséért felelt, új feladata az egészségügy és az állatjólét lesz. Esetében minden bizonnyal az volt a legfontosabb szempont, hogy megtalálják a legjelentéktelenebb tárcát és így büntessék az „engedetlen” Orbán Viktort és Magyarországot.
Ám nemcsak ezekért tűnik fölöslegesen soknak a hűhó a szinte semmiért, az Európai Bizottságok eddigi tevékenysége sem nyújt okot bizakodásra. A szintén Ursula von der Leyen által vezetett jelenlegi testület nevéhez sok vitatható ötlet kapcsolódik, erőltetett, átgondolatlan zöldpolitikájukkal sikerült a tönk szélére sodorni az európai autógyártást, alaposan víz alá nyomniuk a mezőgazdaságot, és nem volt sokkal eredményesebb energiapolitikájuk sem. Rengeteg a pótcselekvés, most például ismét ádáz hadat üzentek a dohányosoknak, a szabad levegőn is megtiltanák a cigarettázást, de figyelemre sem méltatják a nemzeti kisebbségek ügyének rendezését célzó több mint egy-egy millió aláírást összesítő két polgári kezdeményezést.
Hatalomról, politikai játékokról, presztízsről és önös vagy nagyhatalmi érdekekről szólnak a brüsszeli harcok és nem rólunk, európai polgárokról. Pedig mi is és Európa is többet érdemelnénk.
Az új Európai Bizottság. Fotó: Facebook / European Commision