Farcádi Botond
Ha van választás Romániában, amelyen nem mindenféle bölcs kompromisszumot szem előtt tartva, a különféle listákon szereplő jelöltek némelyike fölött kissé kényszeredetten elnéző nagyvonalúsággal szemet hunyva vagy éppen bonyolult politikai számítások következményeként, többé vagy kevésbé indokolt érzelmi ráhatásnak engedve szavazhatunk, hanem szabadon, nyugodt lelkiismerettel, az az elnökválasztás első fordulója. Szabadon, nyugodt lelkiismerettel, hogy nemcsak a „kínálatból” a legjobb, hanem egyszerűen egy jó jelöltre szavazhatunk.
Mert Kelemen Hunor bizony, jó jelölt – és ez esetben az alapfokú melléknév, a „jó” erősebb, mint a felsőfokú, a „legjobb”. A legjobb kifejezés ugyanis feltételez valamiféle összehasonlítást –, ha pedig Kelemen Hunort a többi romániai államelnökjelölttel vetjük össze, olyan egyértelmű a helyzet, hogy nem is érti az ember, miért rendeznek egyáltalán elnökválasztást Romániában.
Szerepel ugyanis e kínálatban – ráadásul esélyesnek számít – bukott elnökjelölt, Mircea Geoană, akin nem is olyan régen még egy ország röhögött, amikor a 2010-es elnökválasztás éjszakáján bejelentette győzelmét, hogy aztán reggelre Traian Băsescu kárörvendő vigyorával találja szembe magát. Aztán ott a bukaresti politikai iszapbirkózásban harcedzettnek, tapasztaltnak minősülő szociáldemokrata politikus, Marcel Ciolacu, aki azonban semmilyen idegen nyelvet nem beszél, és akinek az egyetemi oklevél megszerzése is komoly kihívást jelentett. Vagy ott a tábornok, Nicolae Ciucă, aki a katonai egyenruhát még le tudta vetkőzni ingre és nyakkendőre – parancsot teljesítő habitusát azonban nem: az egyetlen kérdés, hogy az ország első embereként vajon kinek engedelmeskedik majd. Ott van még a visítozó botrányhős, Diana Șoșoacă, a habzó szájú soviniszta George Simion, a népviseletbe öltöztetett volt televíziós műsorvezető, Elena Lasconi – a többiekre kár szót vesztegetni is, hiszen kitetszik mindebből: a mezőnyből Kelemen Hunor messze a legjobb. Olyannyira, hogy ez már neves román véleményformálóknak is egyértelművé vált: a magyarbarátsággal amúgy korántsem vádolható Cristian Tudor Popescu publicista és Ioana Ene Dogioiu is bejelentette, az első fordulóban Kelemen Hunorra szavaznak.
De Kelemen Hunor nem csak ebben a mezőnyben a legjobb. (Egyébként a romániai mezőny minőségére joggal panaszkodóknak érdemes egy pillantást vetniük például az ugyancsak most zajló amerikai elnökválasztási kampányra, s bár az összehasonlításnak sok szempontból nyilván semmi értelme, a jelöltek személye kapcsán érdemes eljátszani a gondolattal: ha Donald Trump és Kamala Harris a világ legerősebb országának „legjobbjai”, ugyan mit is kifogásolhatunk mi itt, a Dâmbovița-partján?) Kelemen Hunor jó jelölt, mert olyan, amilyennek egy államelnöki tisztségre pályázó politikusnak lennie kell. Képzett, művelt, igazi értelmiségi, író ember, akinek nevéhez nem fűződik sem plágium, sem másféle botrány, aki két egyetemet elvégzett, aki minden nyilvános felszólalásában az oktatás és a képzés fontosságát hangsúlyozza, és ezt saját élete is példázza. Jó jelölt Kelemen Hunor, mert kiegyensúlyozott, higgadt, képes kulturáltan vitatkozni, hajlandó az ország számára fontos témákat felvetni annak ellenére is, hogy maga is tisztában van vele: TikTok-osodó világunkban egyre kevesebb igény mutatkozik az értelmes, elmélyült párbeszédre.
Kelemen Hunor mind viselkedésével, mind diskurzusával „kilóg a sorból”, és ezzel valamiképpen kiemeli e nívótlan szürkeségből a magyar közösség egészét is: azt a benyomást, azt a képet erősítheti, hogy a magyarok komolyak, képzettek, civilizáltak. Ezzel pedig minden Romániában élő magyar csak nyerhet.
Fotó: Facebook / Kelemen Hunor
