Székelykakasdi, bitai, kisborosnyói, berekeresztú­ri, feldobolyi, mezősámsondi, székelyszáldobosi, nagygalambfalvi, sepsiszentgyörgyi lelkészek, helyi és magyarországi előadók, a DKA munkatársai három napig tartó együttlétének legnagyobb hozadéka, hogy élővé vált a cigánymisszió, kialakult egy, ezt a munkát segítő kapcsolati háló, a résztvevők megismertek jól működő példákat, és Kisborosnyón mindannyian megtapasztalták, hogy a cigány közösség éhezik a jó szóra, az evangéliumra, a törődésre – összegezte lapunk megkeresésére a lelkésztovábbképző jelentőségét Torma Vera, a Diakónia gyermek- és családsegítő szolgálatának vezetője.

Miért kell időről időre beszélni a cigánymisszióról a lelkészek körében, hisz szolgálatuk révén mindig figyelnek a hátrányos helyzetűekre? Miért nincsenek vagy csak nagyon kevesen cigány emberek a gyülekezetekben? Lehet-e rövid idő alatt eredményt elérni ebben a munkában? – tettük fel a kérdéseket Makkai Péternek. Az Erdélyi Református Egyházkerület cigánymisszióért felelős lelkésze szerint onnan kell kiindulni, ahhoz, hogy a cigány közösségeket meg tudják szólítani, először meg kell ismerni történelmüket, küzdelmeiket, jelenlegi helyzetüket, mindennapjaikat. Közülük sokan vesznek igénybe egyházi szolgálatokat esküvő, keresztelő, temetés esetén, de nem tagjai a gyülekezeteknek, talán nem is lenne könnyű bevonni őket – véli Makkai Péter. Szerinte ennek több oka van: lehet, hogy elutasító a gyülekezet, a lelkész nem érzi magát kellően felkészültnek a feladatra, nincsenek segítői ebben a szolgálatban, de úgy véli, az is tisztázásra szorul, hogy a velük való törődés nem azt jelenti, hogy lehajolnak hozzájuk, hanem tudatosodnia kell annak, hogy ők is Isten gyermekei, akik éheznek az evangéliumra. A lelkésznek kötelessége az elesettek, a kiszorítottak felé fordulni, ez krisztusi parancs – mondotta.

Makkai Péter szerint nincsen egységes recept, a helyi lehetőségek, helyzetek szabják meg, mit és hogyan kell tenni, a lelkésztovábbképzőn bemutatott tapasztalatok is ezt erősítik meg. Le kell bontani az előítéleteket, és a körülmények megmutatják, mi lehet a következő lépés – hangsúlyozza az egyházkerület cigánymissziós felelőse. A sepsikőröspataki találkozón ezeknek a kérdéseknek a teológiai alapjait járták körbe, és módszereket hallottak arról, hogyan lehet közösséget fejleszteni cigánymisszió által, amelynek sok vetülete még ismeretlen a lelkészek számára.

Kérdésünkre, hogy vannak-e már gyakorlati eredmények a missziós munka ezen terén, miért gondolja az egyház, hogy a cigányságnak fontosabb az evangélium a vezetékes víznél, gyermekeik oktatásánál, a számukra is elérhető egészségügyi ellátásnál, Makkai tiszteletes azt mondta: tanulmányok bizonyítják, hogy míg az infrastrukturális, oktatási, szociális beavatkozás hosszú távon változtat meg egy közösséget, a lelki ébredés gyorsan hoz változást. Példaként említette, ha egy züllött életű ember megtér, munkába áll, gondoskodik családjáról, tervezi a jövőt. Különböző programjai révén a Diakónia Keresztyén Alapítvány támogatja a hátrányos helyzetűeket szociálisan, oktatásban, a családok megmaradásában, és elviszi Krisztust a közösségekhez, erről szól a misszió – hangsúlyozta Makkai Péter.

Mindazt, ami három nap alatt elhangzott a lelkésztovábbképzőn, a kisborosnyói példán keresztül a gyakorlat is igazolja: lehet egy közösség tagjait saját értékeikre ráébreszteni, ha vannak, akik kovászként dolgoznak ezen. Kisborosnyón nem csak a Diakónia végzi ezt a munkát, hanem Ruzsa István és felesége, Mónika is tesz azért, hogy gyermekeiknek jobb legyen. Lányuk, Vivien, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum végzős diákja a keddi istentiszteleten hegedűjátékával mutatott példát arról: cigánytelepről is el lehet érni az álmokat.