Napra pontosan nyolcvan éve, hogy a Gavril Olteanu vezette Iuliu Maniu Önkéntes Zászlóalj bevonult Szárazajtára és a románság vélt sérelmeiért tizenhárom ártatlan magyart végzett ki. Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Beniám, Szép Albert, Szép Albertné Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László vértanúkra emlékeztek tegnap az utódok, a falu népe és az erdővidékiek.
Kelemen-Karikás Árpád helybeli református lelkipásztor a Zsoltárok Könyvéből vett igékre alapozott beszédében úgy fogalmazott, Szárazajtán volt erdő és mező, legelő, jószágok, tehetős gazdák, takaros bennvalók, népes családok, tisztességes és becsületes családfők, bölcs öregek, s mindannyian szeretetben és istenfélelemben éltek. Ez a sok tekintetben idilli kép szűkült be 1944. szeptember végén az iskolaudvar néhány négyzetméterére. Nem volt onnan menekvés. Nézni viszont lehetett – felfelé. Minden bizonnyal imádkoztak, s azok meghallgatásra is találtak. A test nem menekült meg a kegyetlen emberek kezéből, de a lélek minden bizonnyal. „Azért, testvéreim, a mai napon, amikor emlékezünk, annyi vér és könny után, annyi gyűlölet és erőszak után legyen a mi ajkunkon imádság. Hívjuk segítségül a mi Istenünket, és imádkozzunk” – mondotta a tiszteletes.
A Brassói Vándorszínház és az Ultima Sacra Társulat Hazám felől, hazám felé című előadásának részletével fejezte ki a helytálló szárazajtaiakkal szembeni tiszteletét, a helybeli ifjúság Benkő Levente történész-újságíró Szárazajta című dokumentumkönyve alapján az áldozatok utolsó mondatait idézte fel műsorában.
A templomból a főtéri, a tizenhárom vértanú emlékművéhez a nagybaconi fúvosok vezetésével vonult át az emlékező sereg. A Történelmi Vitézi Rend Vitéz Dálnoki Veress Lajos Törzsének székkapitánya, Bartha Imre a nyolcvan évvel ezelőtti szeptemberi és októberi eseményekről szólt. Mint mondotta, Erdélyben huszonöt olyan község van, ahol különböző atrocitások érték nemzettársainkat. Sorolta is őket: Gyantától Csíkkarcfalváig és Magyarremetétől Szárazajtáig 182 emberéletet követelt meg a román nacionalisták revánsvágya. Az áldozatok között több helyen gyerekek és idősek is voltak. Kiknek ártott a kétéves vagy a hetvenen túli öreg, aki a házát is alig hagyta el azon vészes időkben? – kérdezte.
A törzskapitány szóvá tette a volt miniszterelnök, Nicolae Ciucă néhány héttel ezelőtt Ördögkúton tett beszédét is, amelyben azt fejtegette, nyolcvan esztendeje mennyi román veszett el a magyarok golyói által. „De azt nem mondta, hogy az első lövés honnan, milyen irányból dördült el, és arra sem utalt, milyen megtorlás következett utána, és hány helyen voltak még hasonlóak. A román állam és a román politikum ezekért még legalább egy bocsánatkéréssel adós” – mondotta.
A szárazajtai gyökerekkel rendelkező református lelkipásztor, Papp Attila úgy fogalmazott, emlékezni többféleképpen lehet – keserűséggel, elfojtott bosszúvággyal is –, de lehet Isten akarata szerint, hálával is. „A gyászt nem kell megköszönni, de meg kell köszönnünk azt, hogy gyászunkban Isten nem hagyott magunkra és közösségünket megtartotta” – jelentette ki, majd a tizenhárom ártatlan nevét olvasta fel.
A megemlékezés a kegyelet koszorúinak elhelyezésével, a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget.
A református imateremben bemutatták még az Eléggé kihalt történet című, a szárazajtai vérengzést felidéző filmet. A mintegy huszonöt évig készült közel kétórás alkotást Gulyás Gyula Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, érdemes művész készítette Benkő Levente történész-újságíró közreműködésével. A filmet követően a nagy számban részt vevő helyiek idézték fel emlékeiket.
