Jobb félni, mint megijedni – a hétvégi, előzetesen bejelentett árvízveszélyt követően ez a mondás idézhető, ugyanis sokak, sokunk szerencséjére jóval kisebb mértékű volt a pusztítás. Kevesebb eső esett, elmaradt a viharos szél, s a brutális lehűlés – a szombati, rendkívüli nyári meleget követően vasárnapra, hétfőre késő ősziessé dermedt a levegő – inkább érzelmi hullámokat kavart, mintsem valóságos légörvényeket. Sőt, meteorológusok még azt is szóvá tették, hogy a korábban emlegetett Ashley ciklon nem más, mint egy különös honi fantáziálás.
A katasztrófavédők ugyan felkészültek a legrosszabbra, Galac megyében megelőző intézkedésként közel hatezer főt elköltöztettek otthonaikból, hétfőn nem tanítottak mintegy száz iskolában, óvodában, de súlyos természeti csapás ezúttal ott sem történt. Persze, ettől még az érintett galaci családok továbbra is rémálomként élik meg a szeptember közepén történt áradást, otthonaik teljes vagy részleges pusztulását, így a felszólítás, hogy ismételten el kell hagyniuk iszapos lakóhelyüket, valósággal sokkolhatta őket.
Ilyen körülmények között az a legkevesebb, hogy egyik napról a másikra elillan a szokatlan szeptember végi forróság, és tizenöt-húsz fokkal süllyed a hőmérő higanyszála, aztán esik az eső egy napon keresztül. A hatóságok továbbra is készenlétben állnak, figyelik a vizeket, a keleti országrészben még nem szűnt meg teljesen az árvízveszély, és a romániai szakaszon főként a Duna tetőzésére készülnek. Utóbbi kapcsán magyarázzák, nem okoz majd különösebb gondot, hogy a folyam teljes vízhozama elérheti másodpercenként a mintegy 9500 köbmétert, ezt ugyanis „kezelhető mennyiségnek” tartják.
Hogy tehát a hétvégi esőzések nem okoztak újabb árvizet, különösebb gondot, az elsődlegesen az időjárás számlájára írható. Persze, a hatóságok is készültek, így az a tény, hogy huszonkilenc megye száztizenhat településén, illetve a fővárosban a katasztrófaelhárítóknak nem kellett rendkívüli, drámai helyzeteket kezelniük, nem csupán hozzáállásuknak és elszántságuknak köszönhető. Marcel Ciolacu miniszterelnök ki is használta a lehetőséget és megjegyezte: a hatóságok szakszerűen cselekedtek, a megelőző intézkedésekkel sikerült megakadályozni, hogy újabb emberi áldozatokat követeljen a rossz idő. Végül is igaza van, és most kiváltképp örvendetes, hogy dicséri s nem szidalmazza a kormány hatáskörébe tartozókat.
Ezzel talán le is lehetne zárni az őszi kelet-romániai árvizes fejezetet, ha a korábbi pusztítás nem lenne oly mértéktelen. Hiszen több mint hétezer tönkrement otthon nem csupán egy statisztikai adatot jelent, hanem hétezer család tragédiáját, egyben térségek elszigetelődését, visszaesését. És ugyan azt is jó olvasni, hogy e kármentési folyamatban részt vállalnak a háromszéki katasztrófavédelmi felügyelőség munkatársai, állami intézmények és magánvállalatok egyaránt, de mindez csupán csepp a tengerben, jóval többre lesz szükség. Hiszen az árvízkárosultak támogatása, az érintettek felkarolása, életek, sorsok újraalapozása az egész országot állítja újabb nehéz feladat elé. Össze kell fogni, segíteni kell, mert amikor felszárad majd a sár s az érintettek kikerülnek a híradók vezető képsoraiból, számukra változatlanul kérdéses lesz a holnap és a holnapután. Együttérzésre, empátiára, segítségnyújtásra ösztönzi tehát a vizek erejét csupán képernyőkről ismerő többséget eme szeptemberi özönvíz, s egyben annak felismerésére, hogy egyik legnagyobb, kevésbé becsült értékünk a biztonságunk.
A Duna romániai szakaszán tetőzés előtt. Fotó: Facebook / Apele Române Dobrogea-Litoral