Az összetartozás élményét keretezik a Waldorf-oktatásban megjelenő ünnepkörök. Így az egyre sötétedő időszakban is az ünnepeket együtt tartják óvodások, iskolások, hiszen az egyre fogyó fény időszakát a közösség megtartó erejével lehet biztonságban megélni, miközben teret tart, tanít és erényekre nevel. Így segíti az együttes erő a gonosz legyőzését (Szent Mihály-nap, bátorságpróbák), majd a következő ünnep a jó cselekedetre és adakozásra irányítja a figyelmet (Szent Márton, lámpásünnepély), és a következő ünnepkör újra az adakozásra, a segítségnyújtásra nevel (Szent Miklós). Majd karácsonykor megszületik a fény, és szintén együtt ünnepelünk (spirálünnepély), közösen énekelve, meghitten, ahol a gyertyák egyenként fellobbanó fénye újra rámutat a közösen megnyilvánuló akarat erős közösségformáló szerepére.

Ezért ünnepelhetjük most a 30. évfordulót, hiszen a közös cél, hit és cselekedet vezetett át éveken keresztül. A Waldorf-oktatás mint alternatív oktatás van jelen városunkban, erre tekintettünk vissza, emlékeztünk a kezdeti alapítástól a mai napig tartó alakulásáig. A nehézségek és akadályok leküzdésén túl – ami a megalapítást, a megmaradást és tagozatbővítést illeti – egy egybeforrt és együttműködő közösség jött létre egy olyan közös érték mentén, melynek középpontja a gyermek(eink) harmonikus testi-lelki-szellemi fejlődése. Ezért kíván ez az oktatás teljes, egész embert – nem csak az intellektust –, és ebben a „munkában” mindenki benne van: pedagógus, szülő és gyerek. És ennek a szoros kapcsolatnak köszönhetően „mozdul együtt” a közösség, legyen szó bármilyen ünnepkörről, iskolai tevékenység ről vagy szabadidős programban való részvételről.

Így ad megtartó erőt, bizalmat, biztonságot ez a kötelék, mely összefűz az együvé tartozás mentén, és a közösségi háló egy olyan stabil közeget, ahol a gyermek biztonságban növekedhet, hogy majd felnőve kibontatkoztathassa a beléje elültetett magok gyümölcseit.

Keresztes Erika bizalmi tanácsadó