A megemlékezés a Szózat eléneklésével vette kezdetét a belvárosi református gyülekezet férfi dalárdája előadásában, Antal Ernő karnagy vezényletével. Ezt követően Mátyás Károly római katolikus plébános, szentszéki tanácsos mondta el gondolatait az 1849. október 6-i gyásznapról.

Miklós Zoltán, az RMDSZ parlamenti képviselője beszédében azt hangsúlyozta, hogy a 13 aradi vértanú hősiessége, áldozatvállalása ma szinte felfoghatatlan, hiszen lett volna más út, szökés, menekülés, de ők tudták, hogy mi vár rájuk, és emelt fővel vállalták a mártírhalált. Hozzátette: az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseinek példamutatása, az aradi vértanúk mártíromsága ma utat mutat nekünk is.

„Ők úgy vívták meg harcukat, hogy hittek a jövőben, hogy lesz jobb, szabad világ. Vértanúságuk erőt adhat mindannyiunknak, hogy mi is vívjuk meg mindennapi harcunkat, és ne hagyjuk, hogy elhatalmasodjon rajtunk a beletörődés, a közöny, a reménytelenség. Egymást segítve, erősítve legyen bátorságunk, tartsunk ki, ne hagyjuk veszni anyanyelvünket, kultúránkat, szimbólumainkat, értékeinket, maradjon ez a hely gyerekeink, unokáink szülőhelye. Ez a mi harcunk!” – mondta a képviselő. Rámutatott: „Bennünket nem fenyeget a mártírhalál veszélye, de számtalan más kihívással kell nap mint nap megküzdenünk. Azt látjuk folyamatosan, hogy az államapparátusnak és a román politikumnak mintha egyetlen érdeke lenne: hogy az állam érdekét erősítsék, hogy fenntartsák a Bukarest-központú, bürokratikus, elhízott, lassú országot, amely tehetetlenségében az emberek pénztárcájába nyúl. Márpedig az állam nem taszíthat bennünket adósrabszolgaságba. Ne a becsületesen dolgozó polgárok verejtékéből finanszírozza saját kudarcait. Ezt kell megakadályoznunk. Legyen a polgár érdeke a középpontban.”

A továbbiakban Miklós Zoltán azzal folytatta beszédét: „Egyenként és közösségként is tehetünk, s tennünk is kell azért, hogy a gyerekeinknek, unokáinknak legyen jövője a Kárpát-medencében. 175 évvel ezelőtt kilátástalan és gyászos volt a helyzet, azután mégis talpra állt a nemzet. Maradjunk hát mi is talpon, legyünk büszkék őseinkre, akik megértették és vállalták, amit nekik adott a sors. Legyünk méltók az aradi vértanúk emlékéhez! Nyerjük vissza önbizalmunkat és győzzön a józan ész!” – zárta beszédét a politikus.

A Kőrösi Csoma Sándor Líceum diákjai Halálommal is szolgálni foglak című zenés-verses összeállítással tisztelegtek a vértanúk emléke előtt. Barticel-Kiss Benjamin református lelkipásztor imája után a Havadtőy Sándor Cserkészcsapat közreműködésével a magyar politikai pártok és önkormányzati képviselők, közművelődési intézmények és civil szervezetek koszorúkat helyeztek el a ’48-as emlékműnél. A rendezvény nemzeti imánk és a székely himnusz eléneklésével zárult.