A taláros testület nem az első furcsa kisiklásánál tart, korábbi döntései kapcsán is többször felmerült, hogy valamely politikai érdekkör szája íze szerint születtek – elég csak a korrupciós ügyekben felhasznált, lehallgatásokból származó bizonyítékokra gondolni, ahol az alkotmánybírósági döntés több, igencsak vitatható felmentéshez, perlezáráshoz vezetett. Ilyen mértékű „elhajlásra” ugyanakkor eddig még nem volt példa. Pontosabb képet nyilván az indoklás birtokában lehetne kapni, ám ez nem változtat azon a tényen, hogy a kizárással a kilenctagú bírói testület egy igencsak hajmeresztő precedenst teremt, és egyben a testületnek is még inkább aláásta a hitelét.

E döntéssel a taláros testület tagjai – már akik áldásukat adták rá – széles utat mutattak az alaptörvény által elviekben szigorúan védett állampolgári jogok semmibevétele irányába. A választhatóság joga ugyanis minden demokratikus társadalomban olyan alapvető jog, amitől az ország bármely polgárát megfosztani csak teljesen észszerű és egyértelműen előírt esetekben lehet – ilyen például a büntetett előélet. Ezzel szemben az alkotmánybírák – legalábbis jelenlegi tudásunk szerint – igencsak elvont, általános érvek mentén döntöttek: Șoșoacănak az alkotmánnyal és az állammal szembeni elkötelezettségével kapcsolatosan fogalmaztak meg aggályokat. Mindezt úgy, hogy az illető ellen semmilyen bírósági vagy más döntés nem született, amely megerősítené ezeket az aggályokat, a politikai nyilatkozatok, megnyilvánulások pedig még Romániában is beleférnek a szintén az alkotmány által biztosított véleményszabadság ernyője alá. Șoșoacă személyén túltekintve ugyanakkor a talárosok verdiktuma sajnos azt is jelentheti, hogy mostantól bárki, aki kényelmetlen, nemkívánatos vagy zavaró, könnyedén kiiktatható a közéletből egy olyan testület révén, melynek döntései  megtámadhatatlanok. A fentebb említett vagy hasonlóan légies, ködös, elvi indokok, érvek alapján ugyanis a mostani államfőjelöltek egy részét is ki lehetett volna zárni a versenyből, hiszen az alkotmány előírásait, az államigazgatást érintő kérdésekről is értekeznek, ötletekkel állnak elő.

Ami a testület korábban is többször megkérdőjelezett hitelét illeti, ez a döntés egyrészt tovább erősíti az annak politikai kitettségére, befolyásoltságára vonatkozó, eddig is létező, korántsem alaptalan gyanút. Másrészt felveti a kérdést: maradt-e még olyan állami intézmény, fórum, testület, amelyről elhihetnénk: esetenként nem valamely érdekcsoportok elvárásainak tesz eleget?

Az alkotmánybíróság e lépésével egyértelműen felnyitotta Pandóra szelencéjét, és csak találgatni lehet, hány, az így is dülöngélő román demokráciát alapjaiban fenyegető újabb démon szabadult ki. Arról nem is beszélve, hogy ezeket visszatessékelni igen nehéz lesz minden közfelháborodás, politikusi nekiveselkedés ellenére.

Fotó: Facebook / Diana Iovanovici Șoșoacă-Oficial