Máig használják Lisznyóban azt a hídmérleget – népies nevén mázsát –, mely Budapestről került a településre, s amelynek megmentése a falu határait átlépő gyűjtéssé nőtte ki magát, végül pedig egy ritkaságszámba menő, kicsi mérlegmúzeumban csúcsosodott ki. Jakó Dénes ötletgazda szerint a nagyszülők örökségét szerették volna összegyűjteni, megmenteni az enyészettől, s miután közösségi összefogás és több hónapnyi munka árán sikerült visszaadni régi fényüket, ma szívesen ajánlják a látogatók, érdeklődők figyelmébe az egyedi, értékes gyűjteményt.
Jakó Dénessel és feleségével Melindával, valamint Gál Adél református lelkésszel az augusztus elején átadott, az Uzon község önkormányzata által felújított egykori polgármesteri hivatal épületénél találkozunk – itt rendezték be nemrég a mintegy kilenc hónapos gyűjtés, javítás, restaurálás nyomán létrejött mérlegmúzeumot. Még mielőtt küszöbét átlépnénk, ajándékot kapok az ötletgazdától, egy hűtőmágnest meg egy kulcstartót, mely a mérlegmúzeumot népszerűsíti, és a falu templomát örökíti meg. Mint később kiderült, nem véletlenül került rá a Reményik-idézet – „Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!” –, hiszen „mi közelebb állunk az egyházhoz, a hithez, és olyan fájó, hogy a nyugati világ ezt elveszítette” – vallja Jakó Dénes.
A frissen felújított épület szép, boltíves pincéjébe lépve a sok különleges mérleg láttán meglepődöm, s közben halk motorzúgásra figyelünk: egy kis gép dolgozik folyamatosan, hogy az alagsorban összegyűlő vizet eltávolítsa. Hiába száradtak ki az idei forróságban a közeli kutak, ide folyamatosan gyűl a víz, szinte hihetetlen – mondja Jakó Dénes. Aggódnak is emiatt, hiszen félő, hogy a gyűjtemény fából készült vagy faelemeket is tartalmazó darabjai penészednek, netán gombásodnak is. És nagy kár volna értük, hiszen a magas polcokon, falkamrákban, a felfüggesztett, egykor szénacsinálás idején használt rudakon csillogó tányérú mérlegek, falusi háztartások régi, féltve őrzött darabjai és különlegességek is sorakoznak.
Serpenyős konyhai mérlegek
Az ötletgazda szerint mindaz, amit sikerült ide összegyűjteniük, tulajdonképpen azon elhatározás folyományaként jött létre, mely a falu máig használatban lévő hídmérlegének megmentését tűzte ki célul. A hídmérleget valamikor a magyar fővárosból hozták Lisznyóba. Sokat nyomott a latban, hogy otthon ő maga is őrzött néhány mérleget a családi örökségből, így született meg a döntés, hogy összegyűjtik a már használaton kívüli konyhai és más jellegű mérlegeket és kiállítják azokat. Örömmel újságolta, a helyiek is támogatták elképzeléseit, nem csoda hát, hogy a tárgyak zöme a faluból gyűlt össze, de más településekről is szívesen adományoztak az emberek.
8 ország, 60 mérleg, 300 éves ritkaság
Mielőtt az igényesen rendbehozott mérlegekről mesélt volna, Jakó Dénes elmondta, köszönettel tartozik mindazoknak, akik az ügy mögé felsorakoztak, munkával, adománnyal, akár más jellegű támogatással járultak hozzá az egyedi gyűjtemény megalapozásához. Az önkormányzat különösen nyitott volt az elképzeléseik iránt, támogatták a helybélieket, így a felújított szociális központot valóban használják, belakják a helyiek a múzeum révén is.
A boltíves kiállítótérben jelenleg több mint hatvan mérleget lehet megcsodálni, zömük működőképes, a Romániában gyártottak mellett Magyarországról, Lengyelországból, az egykori Csehszlovákiából, Németországból, Oroszországból, Ausztriából és Hollandiából származó darabokat sikerült beazonosítani. Az értékmentésbe bekapcsolódott restaurátor egyik mérleg életkorát 300 évesre becsülte, Kovásznáról került a múzeumba, s Orbaitelekről is hoztak további három darabot a gyűjtemény gyarapítására – magyarázta Jakó Dénes.
Németh János egykori falufelelős ajándéka: a brassói piacon termények mérésére használták
Gál Adél református lelkész azt tapasztalta, sokan hálásak voltak, hogy odaadhatják a mérlegeiket a majdani múzeumnak, hiszen már nem használták azokat, ám kidobni mégsem szerették volna, ezért örültek, hogy olyan helyen lesz, ahol vigyáznak rájuk és megbecsülik azokat. „Ezek családi örökségek nagyrészt, ezért sokan örültek a kezdeményezésnek, hiszen ez a falunak is öröm, egy kiemelkedő dolog, hogy van egy ilyen kis múzeumunk. Hosszú távú tervünk, hogy a hídmérleg fölötti építményt, a mérlegházat újjáépítsük oly módon, hogy az a mérlegmúzeumnak is helyet adjon” – fűzte hozzá.
Felelősségre sarkallni a fiatalokat
A ma látható kiállítás Jakó Dénes szerint valóságos csapatmunka eredménye, ő maga ezt látja fontosnak a továbbiakban is, hogy újabb terveik, elképzeléseik megvalósuljanak. Gál Adél ilyen tekintetben lényegesnek tartja, hogy az önkormányzat pozitívan viszonyul a lisznyóiak számos kezdeményezéséhez, így tudják azokat sajátjukká tenni. A mérlegmúzeum esetében a református egyháznál működő ifjúsági csoportnak felajánlották, hogy segíthetnek, ha kedvük van, a fiatalok pedig szép számban jöttek és lelkesen dolgoztak a mérlegek megmentésén. „A közös munka összehozza az embereket, és úgy látom, akkor lesz egy ügy a miénk, ha együtt dolgozunk érte, ha bele tudjuk fektetni azt az időt, energiát, hogy akkor ez tényleg fontos legyen, és onnantól számontartjuk” – vélekedett a lelkész.
Mérlegmentés összefogással. Fotó: Gál Adél gyűjteményéből
A restaurálásban egy sepsiszentgyörgyi szakember, Tüzes István segítette a lisznyói lelkes csapatot. Ő mutatta be a fiataloknak, hogyan kell megtakarítani a mérlegeket, módszereket, praktikákat ismertetett, amelyek segítségével a fémrészeket meg lehetett tisztítani, a famérlegek esetében szintén elmondta, milyen eljárást érdemes alkalmazni. „Nagyon szép átalakulásoknak lehettünk a szemtanúi a munkálatok idején. Egy-egy tányérról nem is gondoltuk, hogy a valóságban ilyen szép” – mutatott az egyik mérlegre a lelkész. A fiatal csapat két alkalommal is összegyűlt dolgozni, s mint azt a munkálatokhoz csatlakozó János és Boti terepszemlénken megerősítette: tetszett, amit csináltak, s úgy érzik, munkájukkal ők is hozzáadtak valamit a mérlegek további sorsához.
Jakó Dénes számára nem volt kérdéses, hogy megszólítják a fiatalokat is, úgy emlékszik, az első restauráláskor felhívásukra tízen gyűltek össze. „Így tanulják meg, mi az övék, ezért vontuk be őket a munkába, hiszen ez a kincs az övék, nekik kell továbbvinni, megőrizni. Felelősségre sarkallnak az ilyen dolgok” – vélekedett.
Működőképes kuriózumok
A lisznyói mérlegmúzeumban számos kuriózum látható, a gyűjtemény megalapozói pedig meghálálták az adományozók nagylelkűségét: felajánlásukért cserébe mindannyian emléklapot kaptak, amely megörökíti mérlegeiket. Örömmel mesélték, akadt olyan adományozó aki elismerte: „a lelke is megnyugodott, hogy tudja, jó helyre került a mérleg”, egy sepsiszentgyörgyi idős néni pedig az édesanyja által kézzel szőtt, gondosan őrzött zsákokat adta a múzeumnak, ezek ma a régi mázsák díszei.
Ezen a mázsán méretkezhetnek a gyermekek
Jakó Dénes különösen büszke arra, hogy a tárgyak zöme működőképes, van köztük többféle konyhai mérleg és a régi boltokban használatos, nagy mérőedényes eszköz is, de mutatott postai és laboratóriumi mérleget, illetve az 1700-as évektől gyártott, prémek mérésére szolgáló, két kampós mérleget is. A nagyobb kampóval 80, míg a kisebbikkel tíz kilóig lehetett mérni – magyarázta. Osztrák zsebmérleg mellett egy szép német óramérleg is a gyűjtemény része, és akad olyan példány is, amellyel 200 kilóig lehet mérni. Különleges darabnak számít az a tolókaros mérleg, amelyet egy leégett fásszínből mentettek ki. Jákó Dénes szerint a tulajdonosa ennek ellenére megőrizte és inkább félretette, majd a múzeumnak adományozták. „Talán jobban élnek ezek a tárgyak, ha látják az érdeklődők” – jegyezte meg reménykedve.
Értékes eszköz Budapestről
A lisznyóiak feltett szándéka, hogy a főút mentén található hídmérleget az utókornak is megőrizzék, és számba is vették, mit kellene tenniük ennek érdekében. Jakó Dénessel közelebbről is szemügyre vettük a máig használatban lévő mázsát, miután beszaladt a kulcsért a szomszédos portára, „legyen kéznél, ha valaki használni akarja, mostanában is lemérik az állatokat, lovat, tehenet, mielőtt eladják” – jegyezte meg. Hogy pontosan mikor érkezett a szerkezet Budapestről a faluba, azt mindeddig nem sikerült kideríteni, de az biztos, hogy a helyi gazdakör kapta, majd a kollektívhez került, ám ezt a „tulajdonosváltást” akkoriban nem papírozták le, egyszerűen csak használták a hídmérleget. „Talán az volt a szerencse”, hogy a mázsa nem a termelőszövetkezet területén volt, hanem bent a faluban, így menekülhetett meg, mert „a kollektív területén nem sok dolog maradt épen” – fűzte hozzá.
Nyolcvan-száz évvel ezelőtt szekereket mértek rajta, 3000 kilóig mér – mutatta az épület mögötti, pontosan beosztott mérőszerkezeten, mely mai napig jó állapotban van, hasonlóan a felújított deszkapadozat alatti fém tartozékokhoz. „Már évekkel ezelőtt is aggódtunk érte” – ismerte el, ezért korábban egy uzoni mérlegmesterrel is megnézették a mázsát, melyre a faluközösség méltán büszke. A következő lépés a fölötte lévő deszkaépítmény cseréje egy korszerű mérlegházra.
Ma is használják, felújítanák a lisznyói hídmérleget
Gál Adél lelkész úgy véli, helyénvaló a kezdeményezés, ezért azt tervezik, a Lisznyóért Egyesület gyűlésein alaposan átbeszélik, mit tudnak közösen tenni azért, hogy megmentsék ezt azt örökséget. A szükséges forrásokra pályáznának az önkormányzat és a megyei tanács segítségével, a hídmérleg fölé elképzelt új épületet hozzáértő szakemberekkel terveztetnék meg. A tennivalók sorában azonban elsődleges, hogy tisztázzák a hídmérleg telekkönyvi helyzetét, csak ezt követően láthatnak valóban munkához. „Vannak ilyen útvesztők, de ígéretünk van segítségre. Ez közös álmunk, közös célunk, együtt tudjuk csak megvalósítani” – nyugtázta bizakodóan Jakó Dénes.
Amíg új otthona megépül, a lisznyói mérleggyűjtemény minden bizonnyal gyarapodik majd, megálmodói ugyanis szeretettel fogadják az adományokat a továbbiakban is. Munkájuk lesz bőven, hiszen még mindig van olyan mérleg, amit restaurálni kell, a nedvesség által fenyegetett darabokkal pedig szintén foglalkozni kell. „Minél nagyobb a család, annál szebb” – jegyezte meg mosolyogva Jakó Melinda, aki mindig nagy örömként éli meg, ha új mérleg kerül a múzeumba, különösen akkor, amikor egy nem mindennapi darabot hoznak. Nem véletlenül érzi úgy, hogy egyedi gyűjteményük nemcsak felnőtteknek, de a gyermekek számára is tartogat érdekességeket, hiszen a kiállított darabok megismerésén túl a gyermeksarokban fényképezkedni, a régi mázsára állva méretkezni is lehet, s ha lesétálnak az úton, a hídmérlegen egy egész osztály súlyát is megmérhetik.
Olvasókat vár az új könyvtár
A mérlegmúzeummal egy időben egy másik közösségi tér: könyvtár is létesült Lisznyóban Szabó Katica néni kezdeményezésére, aki a mérleggyűjtésben is lelkesen részt vett. A nőszövetség segítségével a felújított szociális központ egyik termében rendezték be a könyvbarátokat, az olvasás iránt érdeklődőket megszólító teret, a polcokat talicskára fektetve hozták az épületbe az asszonyok – mutatta egy fényképen.
Mint az látogatásomkor kiderült, a falunak már korábban is volt könyvtára, Szabó Katica néni pedig azt követően látott hozzá újraalapításához, miután Bordás Enikő polgármesterrel megegyeztek arról, hogy újbóli megnyitása kivitelezhető a felújított épületben. Felhívására sokan adakoztak, úgy véli, rengeteg érdekes és értékes kiadvány, kötet került a birtokába, ezekből mintegy 1200 könyv sorakozik a polcokon, „és még otthon is van egy jó adag, a pince tele van” – jegyezte meg nevetve.
Szabó Katica néni könyveket, mérlegeket is gyűjtött
Férjével a régi könyvtár állományából egy egész polcnyit válogatott össze, ezek most már bárki számára hozzáférhetők, az állomány nagy része azonban adományokból származik. „Régebbi és új kiadványok, művészet, asztrológia, vallás, gyermekirodalom, lexikonok, pedagógiai szakkönyvek, amelyeket nyugdíjas óvónők, tanítók adtak ide” – részletezte, s megjegyezte: még sok munkája lesz, unokája és egy erre szolgáló program segítségével nyilvántartást készít a kötetekről, és próbálják rendszerezni azokat. Legfőbb reménye azonban az, hogy „akad majd ember, aki néha betér olvasni is”. Örömmel újságolta azt is, hogy volt már érdeklődő, aki házi olvasmányt keresett és talált az új könyvtárban, különösen jó érzés volt számára, hogy ezzel is segíthetett.
Szabó Katica néni élettel teli közösségi térként képzeli el a lisznyói új könyvtárat, úgy látja, a helyi édesanyákat és gyermekeiket megszólító foglalkozások, tevékenységek befogadója lehet, de akár olvasóklubot is lehetne működtetni ott egy-egy csésze forró tea mellett.
A cselekvő közösség ereje
A lisznyói mérlegmúzeum és könyvtár szép példája egy kis közösség összefogásának és erejének, a tenni akarásnak, és követendő példaként szolgálhat a hasonló kezdeményezések kibontakozásának. Gál Adél lelkész úgy látja, ez valójában egy alulról építkező folyamat, a lisznyóiakat pedig „nagyon aktív” közösségként ismerte meg, akikben sok az akarat. Maga is megtapasztalta, „ha valamit fontosnak tartanak, amellé odaállnak, áldoznak rá az idejükből, erejükből, amiből tudnak”.
Sokan segédkeztek. Fotó: Gál Adél gyűjteményéből
„Amikor ide kerültem, gyülekezeti szinten nagyon sok dologhoz hozzáláttunk és különböző csoportok, így a nőszövetség, a presbitérium, a fiatalok nagyon szépen és aktívan kezdtek működni. Ebből fakadóan az emberekben ötletek merülnek fel, és ilyenkor már nem a lelkész vagy a közösség vezetője kell megmondja, hogy merre menjünk, mit és hogy csináljunk. Mert ha az emberekben rég megfogalmazódott ötletek teret kapnak, akkor el tudják mondani, hogy mire lenne igényük, így szerveztünk ismét, hosszú évek után falunapokat is. Akkor már lehet partnereket is keresni. Innen nőtt ki tulajdonképpen a Lisznyóért Egyesület is, hogy ne csak a református gyülekezet tagjai tudjanak tevékenykedni, ne csak őket szólítsuk meg, hanem együtt tudjunk olyan rendezvényeket megálmodni, elindítani, amelyek az egész faluközösségnek nyitottak. Azt hiszem, az a legfontosabb, hogy képesek legyünk meghallani az igényeket, hogy fogékonyak legyünk a közösség óhajára, mi az, amit fontosnak tartanak. Mert ha már kinyilvánítják, elmondják, hogy mit szeretnének, akkor már lehet keresgélni, hogy ki az, akivel az adott elképzelést meg tudom valósítani, ki az, aki odaállna segíteni, ki az, aki időt, energiát és anyagi forrásokat áldoz. Erre megyénkben is van lehetőség, hogy támogatásokat szerezzünk pályázatok által. Úgy látom, az embereknek fel kell fedezniük, ki kell találniuk, hogy mi az, amire szükség van, és ez mindenképpen közösen, beszélgetések, ötletelések során kell kibontakozzon. A közmondás is azt mondja, ha messzire akarsz jutni, akkor menj a többiekkel, azaz keresd meg, hogy ki az, aki melléd áll, aki partner tud lenni egy-egy ilyen nagyobb álom megvalósításában” – összegzett Lisznyó református lelkésze.
