Mondhatnánk, a Nagy Vízzel szemben, ahogyan az itteniek gyakorta nevezik a Feketeügyet. A tapasztalt idős emberek tudnák csak megmondani, hogy milyen meghatározó erejű ez a folyó a környék lakói számára: táplálta s táplálja jelenleg is, még az aszály idején is a „zöldülékeny természetet”, hajtotta vízimalmait hajdanában, áztatták benne a kendert, öntözhették vizéből terményeiket az ott lakók.
Ebben az esztendőben korszerű vasbeton híd épült rajta, megkönnyítve a környék lakóinak a közlekedést, a kaszálók, termőföldek elérését, ahogyan szolgálta ezt a célt a régi, fából épült híd hosszú évtizedeken át. A helyiek elvárásai és álmai végtelenek, van már elképzelés arra is, hogy megújuljon az az útszakasz is, mely összeköti a vidéket a Cserehegy alatt elhaladó korszerű, aszfaltozott, ún. Vásáros úttal, megnyitva azt utas és turista számára a Sepsimagyarós–Lisznyó vidék felé.
Vizével szemben haladunk mesélő falvaink bemutatása során, egyfajta elsőbbséget adva a régiségekben, udvarházakban, tarka helytörténetben gazdag településnek, Sepsiszentivánnak. Bordás Évához kopogtattunk be, aki két mandátum óta képviseli Szentivánlaborfalvát az uzoni községi tanácsban.
– Köszönet mindazoknak, akik bármilyen módon részesei voltak a hídépítő munkának – mondta –, a Bákó megyei kivitelező cégnek is. Öröm számunkra, hogy mára már aszfaltréteg borítja a kétkijáratú Malom utcát. Munkától zajos a település, kívül-belül javításban van I–IV. osztályos iskolánk, most arra várunk, hogy a településen megépülhessen a nagy befogadóképességű víztároló, amely megnöveli majd a víznyomást, kiküszöböli az azzal kapcsolatos panaszokat.
Kelemen Alpár
A 14. század elején
– pontosabban 1332-ben – már plébániatemploma volt ennek a településnek, amely Sancto Joanne néven jelentkezik az oklevelekben. Olyan népes akkor sem lehetett – mondhatja az olvasó –, de annyi bizonyos, hogy keresztény papja volt, János nevű, aki a pápai tizedjegyzék szerint 16 régi fajta pénzt fizetett Rómának, s bő két évszázad múlva, 1567-ben is még csak 22 kaput írtak itt össze.
Keresztelő Szent János volt a védőszentje régi, romos templomának, amely a Feketeügy teraszormán állt, ott, ahol mai temploma is, a Malom utca sarkán. Barokk tetőtornya mutatja, hogy 1775-ben, majd az 1802-es földrengés után teljesen újjáépítették. A középkori katolikus falu a reformáció korában református lesz, majd az unitárius vallásnál állapodik meg, templomával együtt. Kevés hívő marad reformátusnak, és még kevesebb katolikusnak, ugyanis 1725-ben a Henter család (Dávid, Elek és János), valamint az alsócsernátoni Kálnoki Mihály karhatalommal elfoglalja a templomot és visszaadja a katolikus egyháznak. A hívek többsége is katolikus lesz. A reformáció utáni bonyodalmak idején a katolikusok a Henter család udvari kápolnájába jártak, ahol a család papot tartott – mindezt Lestyán Ferenc lelkész és egyházi író 1996-ban kiadott munkájából tudhatjuk. 1725 után az unitáriusok alkalmi imaházba szorultak, majd 1826-ban templomot építtettek maguknak. Találkoztunk olyan adattal is, miszerint a szentiváni katolikusok egy része a szomszédos Uzonba járt szentmisére. A 19. század végén, 1899-ben Sepsiszentiván összeépül, és nevében is egyesül a tőle északi irányban kialakult településsel, Laborfalvával.
Iskola, főúti rész
Szűkszavú a szájhagyomány
„Egy közelben fekvő várnak laktak itt a munkásai. A munka neve latinul labor. Innen jön a mi falunk elnevezése – szól a mai szájhagyomány. – Kámélusz király vára lehetett, sokat emlegették a régiek.”
A Henter bárók és a Szentiványi család régi lakóhelyén, a végül is összeházasodott településen, Szentivánlaborfalván sokszor tartotta közgyűlését Háromszék népe. Laborfalva nevét főleg Jókai Mór első felesége, Laborfalvi Róza (született Benke Judit, 1817–1886), a kiváló magyar drámai színésznő tette ismertté. Ő már Miskolcon született, édesapja Kálnokon, de a Benke família ősi házának helyét ma is számontartja a falu. Az egykori unitárius felekezeti iskola falára 2017-ben Laborfalvi Róza-emléktáblát helyeztek el.
Bordás Éva tanácstag
Itt ringatták bölcsőjét még sok más jeles személyiségnek. Itt született az 1848–49-es forradalom és háromszéki önvédelmi harc legfőbb politikai egyénisége és vezetője, Berde Mózsa (1815–1893). Édesapja, Mózes is részt vett a szabadságharcban. Koporsó alakú sírköve (tumbája, hasköve) ott látható a laborfalvi unitárius temető hátsó részében, alatta – sejtjük – hamvai. Mózsa anyai rokona volt szentiványi Márkos Dániel kolozsvári tanár, aki 1684–1689 között az erdélyi unitárius egyház püspöke volt. Innen származott a lángoló lelkű költő, Szentiványi Mihály (1813–1842) is. Szentiványi Henter Benedek 1586-ban a fejedelmi tábla ülnöke volt, Háromszék főkirálybírája. Még tudjuk, hogy hol volt a szülőháza az első magyar nyelvű „légtüneménytan” – meteorológiai-klimatológiai szakkönyv szerzőjének, Berde Áronnak. Az MTA levelező tagja volt, és az 1872-ben alapított kolozsvári egyetem első rektora. Itt ringatták bölcsőjét Háromszék vármegye főispánjának, Szentiványi Gábornak (1888–1950), aki a letűnt rezsim áldozata lett. Ehhez a faluhoz kötődik Szentiványi Sándor (1905–1983) unitárius teológiai tanár, jeles szónok és egyházi író is.
A település idegenforgalmi értéke a fent említett római katolikus templom, értékei közt említendő félköríves szentélye, sekrestyeajtójának reneszánsz ízlésben faragott gerendáján virágornamentika díszíti a patrónus Henter család címerét a 18. század elejéről. Ennek a famíliának a katolikus templom falán elhelyezett verses epitáfiuma egyedülálló síremléktípus a vidéken.
Ellátogattunk a laborfalvi unitárius templomba is. Belsejében emléktábla látható, amelyet 1939-ben helyeztek el a nagy jótevő, Berde Mózsa emlékére. A bútorzatot díszítő terítők 18. századi úri hímzéseket őriznek, harangjai a 18. század végén készültek.
Tóth Tünde: Jöhet a tél!
A szomszédos általános iskola és alapítvány felvette Berde Mózes nevét. Külső falain Laborfalvi Róza emléktáblája és Berde Mózsa bronz domborműve látható, Petrovits István sepsiszentgyörgyi szobrászművész alkotása 1994-ből. Az épület főút felőli első részének felújítása és az infrastrukturális bekötések előtt áll a helyi unitárius egyházközség támogatóktól kapott pénzből – tudtuk meg Buzogány Csoma István lelkésztől. Ebben a részben található a Berde Mózsa-emlékszoba, nagy termében próbáit tartja hamarosan a SZIA egyesület.
– Az épület hátsó felében folynak a központi iskolai projekt alapján előrelátott javítási-korszerűsítési munkálatok, köszönjük – mondta örömmel Tóth Tünde tanítónő.
Laborfalván már hiába keressük Berde Mózsa szülőházát, helyét csak egy monumentális, több száz éves tölgyfa jelöli, mely láthatta az alatta játszadozó Berdét, és Berde Mózsa cserefája néven ismert a faluban.
Szentivánlaborfalva régi-új kincsei
Építészeti értékkel bír a falu déli szélén álló barokk oromfalas Szentiványi-sírkápolna, hátsó tetőnyergén huszártorony van. Értékes műemlékünk. Nincs hiány kúriákban sem. A főút Uzon felőli végében található az egykori klasszicista formájából kivett Szentiványi-kúria. Ebben ringatták a kicsi magyar világban megyénket igazgató Szentiványi Gábor főispán bölcsőjét. Átellenben a barokkosan átalakított Henter–Apor-kúria oszlopos kiugró tornácával, udvara korszerű, gépesített farmnak ad helyet. Itt van székhelye a település egyik legnagyobb mezőgazdasági vállalkozásának s lakhelye az Apor család tagjának, Apor Andrásnak. Ugyancsak a szentiváni főút mellett találjuk a Bucs–Gáll-féle házat, melynek tervezését Kós Károlynak tulajdonítják. A bejárata előtt álló nagy székely kapu Márkos Béla alkotása 1935-ből. A római katolikus temetőkert bejáratához építették fel a két világháború helyi áldozatainak monumentális emlékművét (Kelemen Alpár terve, 1996).
Fazakas Sándornál otthon
A falu egykori népszokásaiból alig maradt mára valami, ha csak nem említjük a máshol is ismert húsvéti locsolkodást, a zöldág-állítást május elsején a leányos házak kapuinál és az év végi kosaras táncmulatságokat.
Erdély távolabbi vidékein is ismerik a Kelemen Alpár mérnök vezette szentivánlaborfalvi Székely István Dalkör tartalmas népművelő műsorait, melyek méltán illeszkednek a helyi fiatalok SZIA egyesületének lelkileg is igen hasznos művelődési tevékenységéhez. Kelemen Alpár a komollói református gyülekezethez tartozó szentivánlaborfalvi, másfél száz lelkes kisközösség gondnoka is. Elmondta, hogy van egy költséges álmuk: új templomot építeni a jövőben laborfalvi területükön.
Szóba álltunk a SZIA egyesület mindenesével, Pakucs Tamással is, aki a terjengő „hírek” ellenére elmondta, hogy az őszi betakarodás után folytatják tevékenységüket: „tartunk egy csapatösszerázót, ezt követi majd a néptánctalálkozónk, és miként az elmúlt években is, december 28-án év végi bált szándékozunk szervezni”.
Apró gyűjtemény születik
Van megmentője ezen a településen a helyi régi eseményeknek, mindannak, amit pusztulás fenyeget. A 88. életévét betöltő Német Kányádi Mihály értelmiségi tollforgatóként, a nyomdafesték segítségével menti Szentivánlaborfalva múltját-jelenét: 2020-ban Összeházasodott falvak címmel megírta szülőfalujának kismonográfiáját, miniantológia formájában papírra mentette a település mintegy harminc nevezetes személyiségének életrajzát. Meglepő, hogy mennyi képzett-tanult személyiség (királybírók, főispánok, országgyűlési képviselők, néptanítók és tanárok, mérnökök és orvosok, lelkészek és tehetős birtokosok) alapozta meg talentumával-tehetségével és jóakaratával ennek a sepsiszéki településnek múltját-jelenét, mi több, a harminc jelesség nevét harminc faragott emlékkopja örökíti meg a szentivánlaborfalvi temetőkertben. S miképp kérésünkre Német Kányádi Mihály elmondta, nem dől még hátra, jelenleg a helyi temető pontos térképének elkészítésével foglalkozik. Az ilyen elhivatottsággal munkálkodó helytörténészek tevékenysége hiánypótló helytörténetünkben. Önéletírásából megismerjük a helyi közösségek haladása érdekében végzett közéleti tevékenységének erőfeszítéseit. S mert Szentivánlaborfalvának nincs falumúzeuma, portáján őrzi gyűjteményként a saját régi tárgyait, egy vidéki földmívelő-állattartó család jellegzetes régi és újabb szerszámait-kellékeit.
Kissé másabb, de érdekességekben gazdag régi ismerősünk, Fazakas Sándor helyi csontfaragó mester házi kiállítása is. Van abban minden, még olyan tárgy is, melyet ritka, aki felismer. Utcára nyíló, eladással egybekötött kiállításon megtekinthetőek a munkái: csontból faragott kürtöktől csontból való női fülbevalóig minden.
– Csontsárkányt faragtam, éppen a nyelvével babrálok, az is csontból van, hadd tudja meg a néző is, hogy ma is vannak sárkányok! – mondja fogadásunkkor.
Szerencsés pillanatban kopogtunk Fazakaséknál, megismertük a fiát, aki apja hagyatékának méltó folytatója, új műhelyt épített magának, korszerű eszközöket vásárolt. Gratulálhattunk lányának, Henriettának is, aki szintén ügyes kezű, kézművesdíjjal kitüntetett mester az észak-magyarországi Kazáron, a szlovák határ mentén.
Pakucs Tamás
Természeti ritkaság
A Rétyi Nyír Natura 2000-es védett területhez kapcsolódik az ún. Kupán-rét. Az itt haldokló meandertavakban (Kupán-tó, Kis-tó, Feneketlen-tó, Harangos-tó) él a sárga tavirózsa (Nuphar luteum), melyet a környékbeliek kupánvirágnak neveznek. A Pázsint nevű mocsaras-ingoványos helyen együtt virít a káka, a széles levelű gyékény és a gyilkos csomorika, a pázsiton a kockás liliom és az eléggé ritka szibériai nőszirom. A tavak környékét már egyre ritkábban nevezhetjük madárszállóknak. A Komollótól Szentivánlaborfalváig lehúzódó védett terület helyi neve a Laborfalvi Nyír, még akkor is, ha kiterjedt erdősége kéttűs fenyők birodalma. Itt, a Feketeügy mellett terül el.
Komolló, ahol meghalt egy ismert közmondásunk
Neve inkább a régészeti irodalomban ismert, hisz itt állt egy dimbes-dombos helyen egy római katonai tábor (castrum). A helyiek Nagyvár néven ismerik, és ide helyezik Kámélusz király várát, tőle eredeztetik a Réttyel összeépült falucska nevét is. „Ő emeltette a várat – így a rege –, rabszolgái surcukban (kötényükben) hordták össze a Várhegy temérdek földjét. Velük ásatta ki Kámélusz a mély sáncokat is és a mély Várkutat – mesélik. – A vársánc vizét az angyalosi patak táplálta, a kút pedig nagyon mély volt. Ha valaki abba le merészelt menni az ott elrejtett temérdek kincset megkeresni, örökre megnémult.”
A tábor Kr. u. a 2. század utolsó felében épült. Az itt feltárt régészeti leletanyagot a Székely Nemzeti Múzeum őrzi. Ez a tábor védte az egykori római utat, amely az Ojtozi-szoros felé vezetett.
A Feketeügy teraszmagasán áll a falu többszörösen átépített református temploma. Dél felőli ajtókerete a késő gótika ízlésében épült. Kazettás mennyezetét földrengés pusztította. Egy 1795-ből származó írásos dokumentum szerint javításakor egyik küszöbkövén egy 1312-es évszámot találtak. Külső falán a szabadságharc helyi hőseinek emléktábláját helyezték el 1997-ben. A templom előtt álló emléktábla és kopjafa a két világháború áldozatainak emlékét őrzi (1997).
Berde Mózsa cserefája
Komolló jeles szülötteként tartjuk számon Biró Vencelt (1851–1891), aki néptanító volt, gyümölcs- és virágnemesítő a költő Rab István szülőfalujában, ahétfalusi Zajzonban. Ő jelöltette meg a költő zajzoni házát emléktáblával, mely most is látható a település központjában. Itt született 1898-ban Reznek Jenő jogász és honvédszázados, a magyar lovassport egyik ismert alakja. Itt élt és tanított az irodalmár Benkő Ágnes (1895–1980), a moldvai asszonyok életének tanulmányozója, Ignácz Rózsa írónő kortársa és levelező társa.
Háromszék-szerte fél évszázaddal ezelőtt ismert volt még egy szólásmondás, amely ehhez a faluhoz kötődött: kuporog, mint Komolló végében a mennykő. A nagy víz, a Feketeügy vonzotta az istennyilát, így Komollón hajdanában egymást követték a nagy tüzek. Mára már a szólásmondásnak is csak az emléke maradt, mert amióta a falu közelében halad el egy magasfeszültségű villanyvezeték, fémből való tartóoszlopain villámhárítókkal, ismeretlen a faluban a villámcsapás.
