Hagyománnyá vált az évek során, hogy a Székelyföldi Grafikai Biennálé fődíjas művésze egyéni kiállításon is bemutatkozik Sepsiszentgyörgyön, így a rendezvény idei kiadása Nastazja Ciupa lengyelországi képzőművész My non-places című, a Lábas Házban rendezett kiállításának megnyitójával kezdődött múlt héten.
Elöljáróban Ferencz S. Apor, a biennálé kurátora köszöntötte a népes közönséget, majd röviden elmondta, hogy a 2022-es rendezvény fődíjasának munkái főként „a mulandóság, a kiüresedés jelenségére reflektálnak”, azokat a saját környezetében látható elhagyott épületek, egy hajdani iparvidék tájai inspirálták. Nastazja Ciupa a sziléziai bányavidékről érkezett, mely egy komoly ipari hagyományokkal rendelkező régió, de amelynek egy része mára hanyatlásnak indult, és ezek a régi bányaépületek, gyártelepek ragadták meg a művész figyelmét, érzékenységét. Ezek a szürke tömbök a képzelet súlyos formáivá és egy „gyönyörű filozófiává” alakultak a művész litográfiáin – mondta a kurátor, majd átadta a szót Kányádi Iréne művészettörténésznek, hogy méltassa a művészt és képeit.
Amint a művészettörténész elmondta, Nastazja Ciupa a Varsói Képzőművészeti Akadémia litográfiai stúdiójának és a klasszikus grafikai technikák stúdiójának oktatója. Művészeti diplomáját a Jan Matejko Képzőművészeti Akadémián szerezte, a Képzőművészeti Akadémián doktorált, a művészi grafika, festészet és grafikai tervezés területeken alkot. Részt vett számos hazai és nemzetközi művészeti kiállításon, így nyerte el két évvel ezelőtt a hetedik Székelyföldi Grafikai Biennálé fődíját is. Az akkori kiírás a Stratégiák címet viselte, és krízishelyzetekre próbáltak válaszokat találni a művészek, akik közül Nastazja Ciupa kelet-közép-európai tájak iránti lírai érzékenysége és litográfiáinak magas szintű technikai kivitelezése ragadta meg a zsűri figyelmét.
Litográfiái „mind témaválasztásukban, mind igényes kivitelezésükben időbeli és térbeli transzferek, a művész származási helyének egyfajta idealizált memóriaképei”. A Nem-helyeim című kiállítás a művésznő gyerekkorából ismert tereinek az emlékekből felépülő mentális térképe, valószínűleg olyan tájak is megjelennek ezeken a képeken, amelyek a valóságban már nem léteznek – mondta Kányádi Iréne. Szerinte a mi kelet-európai vizuális memóriánkat is nagyban meghatározzák az ilyen posztindusztriális terek, melyek nem szépek, de ha az elfordulás és letagadás helyett inkább felvállalnánk ezeket, talán sokat hozzá tudnánk adni a létezésünkhöz. Saját bevallása szerint a művésznő munkáinak elméleti hátterét három nagy gondolkodó – Michel Foucault, Martin Heidegger és Marc Augé – filozófiája adja, akik nagyon érdekes módon tematizálják létezésünk tereit. Marc Augé szerint a különböző terek személytelenségünk által válnak „nem-helyekké”, Nastazja Ciupa képein azonban a memória és az újraélés ismét saját személyes terekké változtatja ezeket a helyeket.
A munkák klasszikus fekete-fehér litográfiai technikával készültek, és kőmátrixokat használ a művésznő, mely óriási lehetőségeket rejtő, de rendkívül igényes, nagy alázatot, türelmet igényelő technika. A különböző rétegek által egyfajta ritmusosság jelenik meg Ciupa alkotásain, amelyek nosztalgikus, misztikus hangulatot árasztanak, és amelyek között az absztrakt és figuratív elemek kombinációjának különböző változatait figyelhetjük meg.
Öröm és megtiszteltetés számára ez a kiállítás, hisz a Székelyföldi Grafikai Biennálét Lengyelországban is rangos eseményként tartják számon – mondta végezetül Nastazja Ciupa, akinek tárlata október 30-ig látogatható.
