Két falu: Kilyén és Szotyor, és egy egész város: Sepsiszentgyörgy lélegezhet fel – immár a szó szoros értelmében is! –, hiszen megszabadulnak a kamionok jelentős részétől, kevesebb kipufogógázt kell belélegezniük, csökken a forgalmi dugók gyakorisága és mértéke, biztonságosabbá, kényelmesebbé, gyorsabbá válik az autós, a kerékpáros, a buszos, a gyalogos közlekedés, a városon áthaladóknak sem kell értékes perceket vesztegetniük a településeken belül.

A beruházást nem túlzás történelminek nevezni: új út évtizedek óta nem épült Sepsiszentgyörgy közelében, és közel 70 millió eurós, városunkat érintő fejlesztésre sem volt eddig példa. Érdemes ugyanakkor a megvalósítást kicsit kontextusba helyezni, és annak kapcsán árnyalni, újragondolni, újraértékelni néhány beidegződésünket. Az egyik ilyen az Európai Unióval kapcsolatos: a Brüsszelben születő egyes rossz döntések miatt újabban mifelénk elég gyakran elmarasztalt szervezet nélkül sokkal szegényebbek lennénk mindannyian: saját költségvetéséből az ország aligha tudná finanszírozni az ilyen jellegű fejlesztéseket. A másik Bukaresttel kapcsolatos: sokszor bíráljuk – és legtöbbször megérdemelten – a különféle központi hatóságokat, mert nem működnek elég hatékonyan, a sepsiszentgyörgyi terelőút azonban példa arra, hogy a szállításügyi minisztériumban, illetve a Közúti Infrastruktúrát Kezelő Országos Társaságnál (CNAIR) is tudnak jó munkát végezni. Árnyalnunk kell továbbá azt a gondolatunkat, hogy semmi jó nem történik ebben az országban: lám, Romániában is lehet új, modern utat építeni viszonylag gyorsan, ha nem is határidőre, de ahhoz elég közel. Persze, még mindig ez a ritkább: hány meg hány elakadt projektet látunk! – de éppen emiatt értékelődik fel ez a megvalósítás. Jó volt látni egyébként, mennyire őszintén, szívből örültek az út szerdai átadásán az útügyi hatóság, az építő cégek emberei: a jól elvégzett munka öröme jelezte, hogy nekik sem mindegy a terelőút sorsa, ők is büszkék arra.

Végül pedig nem árt kicsit más perspektívából nézni a sepsiszentgyörgyi terelőút átadását. Olyan fejlesztés valósult meg Sepsiszentgyörgyön, amely sok más, esetenként nagyobb város számára egyelőre vágyálom. Nem magától lett ez az út, és a legkevésbé sem magától értetődő, hogy Bukarestben az illetékes döntéshozók automatikusan, csupa jóindulatból, a székelyek iránt táplált szeretetükből Sepsiszentgyörgyöt választják egy új út helyszínéül. Szerte a világon, de Romániában még inkább úgy működik, hogy forrásokhoz az jut, aki ott van, ahol a döntéseket hozzák, és akinek van ereje érvényesíteni akaratát. Székelyföldön élő magyarokként, választások előtt néhány héttel nem árt tisztában lennünk azzal, hogy az itteni magyar önkormányzati vezetőkön, képviselő- és szenátorjelölteken kívül másoknak aligha fontos, hogy Szotyorban vagy Sepsiszentgyörgyön zsúfoltak-e az utak, tiszta-e a levegő.

Százezer okunk van az örömre – érzékeltette a beruházás fontosságát Antal Árpád polgármester. Igaz lehet, de legalább néhány okunk arra is van, hogy előítéleteink, rossz beidegződéseink egy részét felülvizsgáljuk, és a mindennapok nehézségei mellett figyeljünk közös megvalósításainkra, elért eredményeinkre is.

Fotó: Albert Levente