Kézdikővártól mintegy kilométernyire, erdő és festői dombok által körülölelt kis völgyben található a Faluhelye. Az elnevezés nem véletlen: a középkorban itt feküdt a település elődje. A helyet tegnap emlékművel jelölték meg.
A nem mindennapos ünnepségen a falu apraja-nagyja megjelent, a szép számú érdeklődő előtt Varga Rezső kézdikővári római katolikus plébános celebrált szabadtéri szentmisét. A szertartás után a Tódor Előd képzőművész-restaurátor által tervezett, Bartalis Béla kézdiszentléleki kőfaragó által kivitelezett emlékjelet Kelemen Attila, Kézdikővár önkormányzati képviselője, a jelállítás ötletgazdája és Balogh Tibor polgármester leplezte le, majd a plébános adta áldását reá.
Ezt követően Ábri Béla zenetanár hegedűkíséretében Opra Andrea ötödik osztályos tanuló elénekelte a Hazám, hazám áriát, majd a kézdiszentléleki elöljáró szólt a jelenlévőkhöz. „Kézdikővár kapcsán az juthat eszünkbe első hallásra, hogy valami középkori falu lehet. De el kell hessegetnünk ezen gondolatot, mivel kijelenthetjük: ez a közösség él és virul. Életre való emberek lakják, akik már a kezdetektől kitettek magukért, megélhetésükért. A falu eredetileg a Céklás-patak mellett állott, akkor még Peselnek néven ismerte a világ” – mondotta az elöljáró, aki felelevenítette: a település első írásos említése 1332-ből való, majd kitért arra is, hogy miért kellett új helyet keresniük az ottélőknek. „Erdő és mező egyaránt adott, de ezek mit sem érnek, ha nincs elég víz az embereknek. Azt beszélik a faluban, hogy valószínűleg a víz volt az oka, hogy átköltözött a falu a mai helyére”– mondotta Balogh Tibor. Közölte, a régi település helyén egy 12x7 méteres, vélhetően a 12. században épült templom alapjait is megtalálták. Az elöljáró hangsúlyozta: a mi feladatunk, hogy a gyökereink jól látható módon, az anyaföldből kilátszódva is megmaradjanak. „Az a közösség, amely tesz mindezért, nem hal meg soha. Aki ragaszkodik történelméhez, gyökereihez, értékeihez, nem vész el a viharos években. Kézdikővár mai kőkerítései és kőfalai élettel vannak teli, az emberek életének részei, oltalmazzák őket és szépítik az életüket” – mondotta.
Fejér László Ödön szenátor gondolatait Gábor Balázs irodavezető tolmácsolta, majd Tódor Előd vázolta az emlékjel születését, aminek egyébként a Tengernek csillaga nevet adta. „Szent István királyunk az államalapítás pillanatában felajánlotta a Szűzanyának nemzetségünket, országunkat, így a mi nemzetségünk is Mária tizenkét csillagában van. Ezek a kövek szimbólumok. De ezt a jelképet mi alkotjuk, a tizenkét csillagot mi képezzük, a nemzetség. Ezért ezt az emlékművet tekinthetjük úgy is, hogy mi – nem csak a kőváriak – ajánljuk fel a Szűzanyának és Szent István népének, hogy ezekben a nehéz időkben az ő oltalmuk és palástjuk alatt őrizzük tovább a csillagunkat” – mondotta Tódor Előd.
A beszédeket követően a helyi iskolások mutattak be alkalomhoz illő ünnepi műsort, majd az esemény végén Kelemen Attila köszönetét tolmácsolta, hogy ötletét felpártolták és gyakorlatba ültették. A nemzeti imáink eléneklését követően az ünnepség szeretetvendégséggel zárult.
