Ők vajon hallottak a válságról, amit most közösen próbálnak agyunkba sulykolni az 1990 óta folyton ellenkező oldalon álló demokrata és szocialista pártok? A kormány első két hónapi szereplése nem sok bizalmat és biztosítékot nyújt a négyéves együttműködésre, ez a kutya-macska-egér barátság előreláthatólag sokkal kevesebbet fog tartani. Csodálkozom, hogy a szociáldemokrata párt ilyen simán bedől minden demokrata-liberális kezdeményezésnek, amelyet láthatóan az államfő vezérel, nem gondolva arra, hogy ezzel mennyit veszíthet választói körében. Négy év alatt Băsescut már nagy játékosként könyvelte el a közvélemény, de legutóbbi kijelentése — hogy Székelyföldnek soha nem lesz autonómiája — azt sugallja, ő élete végéig államelnök szeretne maradni. Ez teljesen lehetetlen, még elképzelni sem jó.

Az RMDSZ jelenlegi helyzetét illetően: a szövetségi elnök a kampány idején azt ígérte a Nyárád menti településeken, hogy a magyarság teljesen új úton fog elindulni. Hát elindultunk ismét ellenzékben, tizenkét évi kormányzás után, ami alatt nem sikerült kiharcolni sem kisebbségi törvényt, sem önálló magyar egyetemet a másfél milliós magyarságnak, egyéb székelymagyar óhajokról nem is beszélve. Amikor egy-egy kérelmünkkel előhozakodtunk, a bársonyszékben ülők mindig elutasítottak, közölték, hogy mindez nem időszerű, és megnyugtattak azzal, hogy hosszú távú tervekre van szükség. Nem tudni, kinek a hibájából maradtunk ki a kormányzásból, nem is hibásakat keresünk, de annyi biztos, hogy a szövetségből vasakaratú párttá lett alakulat vezetői tévedtek, Tőkés László kizárásával megosztották a magyarságot, és ezt soha nem ismerték be, mindig másokra mutogattak, az otthon maradt választók, az új párt volt az oka mindennek, pedig a magyarság eltávolodása már régebb megkezdődött. A román politikai elittől átvett meséket a felnőttek már nem veszik be, ideje lenne újakat írni.

Lőrincz Béla, Sepsiszentgyörgy