Pákéban, a falun áthaladó országút mentén kreatív kezdeményezés indult. Az arra járók pár éve láthatják, hogy Szabó Attila portája előtt többfajta tök van felsorakoztatva, amolyan utcai kiállításon. A kiállított dísz-, sütő-, csillag-, olaj-, lopó- stb. tököket bárki szabadon elviheti. Az önkiszolgáló „rendszer” egyszerű, és bizalomra épül: aki arra jár, annyi tököt vihet, amennyit csak szeretne, az árát pedig egy kihelyezett dobozba dobhatja.
A gazda felesége, Szabó Laura érdeklődésünkre elmondta: ilyenkor nagy az érdeklődés a tökök iránt, főként miután nálunk is bejött divatba a halloween. Egy kis tök ára mindössze 5 lej, a nagy pedig 10 lej. A kezdeményezés pozitív fogadtatásra talált, sokan élnek is ezzel a különleges lehetőséggel.
Korábban a környék lakói disznók takarmányozására vásárolták a tököt, de amióta nyugatról bejött divatba a halloween, sokan töklámpások készítésére keresik, mondja Szabó Laura, s hozzáteszi: nem is olyan rossz üzlet, ami pedig a bizalmat illeti, eddig még soha nem fordult elő, hogy valaki úgy vitt volna el egy tököt a kapu elől hogy az árát ki ne fizesse.
Ha mélyebben belemerülünk a töklámpások készítésének történetébe, a néprajzi leírásokból-tanulmányokból megtudhatjuk, hogy ennek szokása eredetileg a kelta hagyományokból ered, és leginkább a nyugati országokban, mint például Írországban és Skóciában terjedt el a 19. századig. Az amerikai bevándorlók vitték magukkal ezt a hagyományt az Újvilágba, ahol aztán a halloween szimbólumává vált.
Nálunk, Erdélyben a töklámpás faragása nem a kelta ünnepekhez kapcsolódott, hanem elsősorban helyi termésünnepek és népi babonák hatására jelent meg. A töklámpás készítésének hagyománya falvainkban az őszi időszakhoz és a betakarítási ünnepekhez kapcsolódott. Bár a töklámpás készítése és faragása nem annyira régi, mint a nyugati világban elterjedt halloween-hagyomány, Erdélyben is megtalálhatóak hasonló népszokások. Ezek az őszi termények, különösen a tök köré szerveződtek.
Az őszi időszakban, amikor a tökök megérnek, a falusi közösségek gyakran szerveztek betakarítási ünnepeket, melyeknek a tökfaragás is része volt. Gyerekek és fiatalok versenyeztek, ki tud ijesztőbb vagy érdekesebb arcokat faragni a tökből. A legkülönfélébb formákat és mintákat faragták bele a sárga vagy narancssárga kobakokba, és sötétedés után mécseseket, gyertyákat helyeztek beléjük, így alakítva ki a töklámpásokat, amelyek a falvak esti sétáin, mulatságain meghatározó elemek voltak. Az ijesztő arcokkal faragott tökök fényének azt a varázserőt tulajdonították, hogy elűzik a gonosz szellemeket, rosszindulatú erőket vagy akár az ártó hatású „boszorkányokat” is.
A töklámpások egyfajta átmenetet is jelképeztek az őszből a télbe. A fény és melegség szimbolikája sok helyen kapcsolódott a közösségek azon igényéhez, hogy elűzzék a sötétséget és a hideg időt. A töklámpások így részévé váltak a falusi élet ciklusainak, ahol az ősz a bőség és a lezárás időszaka volt.
Leírások szerint a töklámpás hagyományának elterjedése az erdélyi falvakban leginkább a 19. század végére tehető. Manapság a töklámpás már nemcsak a falusi közösségekben, hanem városi rendezvényeken, iskolai programokon és kulturális fesztiválokon is jelen van. Ehhez pedig szükség van arra, hogy legyenek olyan „tökönkiszolgálók”, mint például Pákéban.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
