A csütörtöki istentiszteletre karon ülő gyermekkel érkeztek fiatal asszonyok, népes gyermeksereg, szülők, nagyszülők, akiknek Makkai Péter nem először tart istentiszteletet. Ismernek egy-két éneket, tudnak imádkozni, ha tehetik, nem hagyják ki ezeket a havonta egyszeri alkalmakat. A reformáció emléknapján is szép számban megjelentek és figyelemmel hallgatták az igehirdetést. Az istentisztelet kezdetén a lelkész szimbolikusan kiszegezte a templom bejáratánál Luther Márton kilencvenöt tételét, majd elmagyarázta, hogy ez történt 1517-ben, amikor a nagy reformátor kifüggesztette ezeket a tételeket a wittenbergi templom ajtajára, amellyel elindította a kereszténység megújulását célzó mozgalmat.

A „sola scripura”, vagyis „egyedül a Szentírás” elvét az öt hitelv alapján ismertette, úgy beszélt a Bibliáról, a hitről, kegyelemről, Krisztusról, Isten dicsőségéről, hogy az érthető legyen a jelenlévők számára. A kiközösített, lenézett asszony példáján keresztül érzékeltette, hite volt, és meggyógyult a súlyosan beteg lánya. „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.” (Máté, 15.)

Istentiszteletről hazafelé

A lelkész imádkozott a közösségért, hogy éljenek hittel, reménységgel, szeretetben, ez legyen az ő reformációjuk, és átadott egy Bibliát Ruzsa Istvánnak, aki a kisborosnyói cigány közösség felemelkedéséért kíván tenni és a maga módján tesz is apró lépéseket.

A dicsőítő énekeket a kisboronyói Ruzsa Vivien, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum hegedű szakos végzős diákja és Dima Ferenc őrkői zenész vezette, a istentisztelet a cigány himnusz eléneklésével ért véget.

Templomból kijövet Székely Róbert helyi református lelkész lapunknak azt mondta, a kisborosnyóiak kezdik megérteni, hogy a cigányságnak is helye van nem csak az imaházban, hanem a templomban is, ezért minden olyan alkalom, amikor közösségként mutatkoznak, segít az elfogadásban.