A kovásznai unitárius eklézsia létrejötte hasonlít ahhoz, ahogy a bodoki egyházközség létrejött annak idején. Mindkettő a helyi református egyházközségben a lelkészválasztás körül kialakult nézeteltérések és az ezek miatti kiválások következménye, de egybevág a két történetben az is, hogy leányegyházközségként mindmáig őrködnek a helybeli unitáriusok lelki élete fölött, bebizonyítva, hogy létük időtálló.
Válasz nélkül is
1887 januárjában Csutak Ferencz és néhány kovásznai református atyafi írásbeli kéréssel fordultak Ferencz József unitárius püspökhöz, melyben az unitárius vallásra való áttérésüket és egyházközséggé való alakulásukat kérték. Az átállni vágyók száma egyre növekedett, és mivel semmi érdemi lépés nem történt ez ügyben a püspökség részéről, 1887. február 11-én újból levélben fordultak a főpaphoz, mondván, hogy „a nyugtalan nép kész inkább katolikus vallásra állani, ha sietve intézkedés nem tétetik”.
A levélíró alázatosan kérte az intézkedést vagy az általuk küldött lista visszajuttatását. Ferencz József püspök az átállási szándékot pillanatnyi érzelmi lángolásnak tulajdonította: „részemről kijelentem most is, hogy egyáltalában semmi fontosságot nem tulajdonítok a mozgolódásnak s nem óhajtom, hogy az ottani pap választással felmerült zavarokba mi közbe lépjünk” – írta a püspök Löfi Áron háromszéki unitárius esperesnek. Az áttérni vágyó kovásznaiak a városukhoz legközelebb eső unitárius egyházközség, Laborfalva lelkészéhez, Kiss Sándorhoz fordultak kérésükkel. A püspök Budapestre való utazása miatt az esperesi feliratot, valamint Kiss Sándor laborfalvi unitárius lelkész levelét, melyben a kovásznaiak egyházközségi kérését továbbította, később kapta kézhez.
Valóságos ünnepély
Valóságos ünnepélynek nevezte Kiss Sándor lelkész 1887. március 13-át, amikor Kovásznáról férfiak és nők, összesen 37 lakos leutazott Laborfalvára, ahol részt vettek az istentiszteleten. Egy jelentkezési bizonyítványt is felmutattak, mellyel igazolták, hogy a 14 napi határidő leteltével unitárius hitre való áttérési szándékukat a kovásznai református lelkész előtt kinyilvánították. A laborfalvi lelkész espereséhez küldött levelében a következő neveket említi meg: Olasz Sándor, Csutak Zsigmond, Csutak Ferencz asztalos két kiskorú fiával, Szőke Ferencz három kiskorú fiával, Csutak Gergely, Bagoly György, Butyka Mihály és Kovács János.
Kijelentették egyúttal, hogy a velük együtt jelenlevő többi 29 személy papjuk előtti jelentkezésének ideje még nem járt le. A név szerint említett személyeket Kiss Sándor lelkész ünnepélyesen átvette az unitárius vallásra és kijelentette, hogy fiókegyházzá szerveződésük esetében a laborfalvi anyaegyház viseli gondjukat. 1887. április 17-én újabb 11 személy jelentkezett Kovásznáról Kiss Sándor lelkésznél azt állítván, hogy az átállottak száma meghaladta az ötvenet, és a kovásznai református lelkész előtti jelentkezések most is folyamatban vannak, éppen ezért kérték a számukra több szempontból is lényeges egyházi szervezés megsürgetését.
„...az unitarizmus firmája alatt...”
Kiss Sándor levélben fordult Löfi Áron espereshez, melyben a szervezés és megalakulás eredményétől függetlenül úgy tartotta, hogy „lényeges, nehogy az a vád forduljon ellenünk, hogy elhanyagoljuk azokat, kiket többé nem érdek, hanem az a meggyőződés vonz hozzánk, hogy velünk, az unitarizmus firmája alatt találhatnak keresztényi megnyugvást és lelki békét”. Kérte ugyanakkor az esperest, hogy eszközölje ki a főpásztornál, hogy legalább május első vasárnapján utazzanak Kovásznára és szervezzék meg a fiókegyházközséget. Az istentiszteleti igehirdetésre Deák Miklóst akarták felkérni, Kiss Sándor egyben vállalta, hogy ő időközben meglátogatja a kovásznaiakat. Ferencz József püspök Budapestről való visszatérte után arra kérte levélben Löfi Áron esperest, hogy Kiss Sándorral együtt készítsen egy kimutatást, melyből kitűnjék, hogy tulajdonképpen hány család lett unitáriussá, név szerint kik azok, illetve „minő sorsban s módban vannak?” Azt is tisztázni akarta, hány férfi, nő, illetve gyerekről van szó. Kiss Sándornak pedig – mint legközelebbi unitárius lelkésznek – azt a feladatot adta, hogy a tulajdonképpeni egyházszervezés előtt viselje lelki gondjukat a kovásznai híveknek.
A püspök így vélekedett: „a rendes leány-eklézsia szervezése több megfontolást igényel. Általában az ügyet nem kell úgy kezelni, amiből az tűnnék ki, mintha kapva-kapnánk a református atyafiak megrontására és ezt nemcsak a testvér egyházzal való kellemetlen súrlódás kikerüléséért óhajtom, hanem azért is, mert szétszórtan élő tulajdon híveinknek, értem a született unitáriusokat, ezeknek lelki gondozásáról sem tudunk kellően gondoskodni”. Megfontoltságra intette az esperest. „Ahol nincs rendes eklézsia vagy legalább teljesen megbízható magva a vallásunknak, higyjék meg, hogy ott nehezen lehet eklézsiát alapítani, s az átállók rendesen csak terhünkre esnek.”
Szabad ég alatt
A levélben feltett kérdések kételyt és bizalmatlanságot sejtetnek a püspök részéről. De az események sora megcáfolta a főpásztort: 1887. március 31-én Kovásznán megtartották az ünnepélyes egyházközség szervezését. Az esemény nem maradt reakció nélkül: június 3-án Laborfalvára utazott három újdonsült unitárius atyafi, tudtára adni Kiss Sándor lelkésznek, hogy a szervező istentisztelet ideje alatt a református egyházközség vezetőségéből egyesek sürgönyt küldtek a református püspökhöz, hódítással vádolva az unitárius lelkészt.
A hír hallatára Kiss Sándor a szervező istentisztelet jegyzőkönyvének másolatát elküldte espereséhez, kérvén őt, hogy közvetítse azt a főhatósághoz, azért, hogy igazolt legyen a szervező istentisztelet törvényes korlátok közötti megtartása. Az E. K. Tanácshoz küldött levélből megtudjuk, hogy az első istentiszteletet szabad ég alatt tartották. Az E. K. Tanács elrendelte, hogy a következőkben csak úgy tartsanak istentiszteletet, hogyha annak megtartására illendő helyiségről gondoskodik az eklézsia. Az 1887. június 17-én tartott gyűlés alkalmával elhatározták egy magtár létrehozását, és az ősz folyamán begyűjtött gabonát egy kölcsön magtárba helyezték el.
Templomhely a leányegyházközségnek
A kovásznai unitáriusok lelkesedése egyre nőtt. 1887. augusztus 20-án Kiss Sándor levélben küldte espereséhez a kovásznai hívek templomhelyvásárlási szerződését öt példányban, egy eredeti adásvételi szerződést két másolattal, melyhez járult két fejezet és egy kérés. A Kolozsvárra küldött iratcsomagra válaszolva az E. K. Tanács arra figyelmeztette a kovásznai eklézsiát, hogy a 723/i.h.r.sz. alatti fekvőség ha nem egészében tárgya a vásárnak, hanem a 282 öl csak része annak, akkor vázrajzot kell mellékelni a betáblázási kéréshez. Azt az utasítást is adták, hogy a betáblázást ne Csutak Ferencz gondnok, hanem a Kovászna-vajnafalvi Egyházközség nevére kéressék.
Szeptember 4-én az E. K. Tanács gyűlésen tudomásul vették a Kovászna-vajnafalvi Unitárius Egyházközség megalakulásáról tett hivatalos jelentést, a főtanács elhatározta, hogy az újonnan alakult leányegyházközséget a laborfalvi anyaegyházhoz csatolják. Nemcsak templomhelynek szükséges területet, hanem harangot is vásárolt a kovásznai eklézsia, mégpedig Poroszországból, onnan érkezett meg augusztusban, hogy a szeptember elejére halasztott augusztusi istentiszteleten hívja először hangjával a híveket. A harang 202 forintba került, ebből 160 forintot Bagoly György és neje, Kovács Julianna ajándékozta, a többi 42 forint a háromszéki eklézsiák adakozásából gyűlt össze. Nem mindenhol fogadták örömmel a kéregetőket. Kiss Sándor lelkész 1887. április 17-én írt levelében arról panaszkodott esperesének, hogy a Kálnokon járt segélygyűjtők próbálkozása „csúnya katasztrófába” torkollott. A gyűjtők elmondása szerint Ütő Lajos lelkész azzal fogadta őket, hogy „mit keresnek nálunk a kovásznaiak? nekünk nincs szükségünk rájuk!” A tiszteletes asszony ezt a goromba fogadtatást „reá szekundálta annyira, hogy a szemérmet és illemet érző atyafiak azonnal visszatértek s a dolgot keservesen panaszolták.”
(folytatjuk)
Adománygyűjtés új templomra
Az évtizedek múltak, és a gyülekezetnek mindmáig nem sikerült templomot, imaházat építeni. Bár a szándék mindvégig megvolt, többszöri próbálkozás, több terv is megszületett, a kivitelezés azonban nem valósult meg. Nem olyan rég azonban talált a kovásznai gyülekezet egy olyan, megfelelő ingatlant, mely nemcsak istentiszteleti alkalmakra, gyülekezeti tevékenységekre és programokra, de gyermek- és ifjúsági táborok helyszíneként is alkalmas. A leányegyházközség szándéka az ingatlan megvásárlása, ehhez kérik minden jóakaratú ember segítségét és támogatását, hogy lehessen a közösségnek egy olyan otthona, ahol nemcsak a hitéletét, de a közösségszervezés és közösségépítés áldásait is megtapasztalhatja. Az adományozás több formában történhet: banki átutalással, a megjegyzésbe feltüntetve: Téglajegy RO35CRCOX150105000069760 vagy személyesen Sepsiszentgyörgyön az unitárius templomban, illetve Kovásznán Varga Emesénél.
