Az épületekbe beépített faanyagból több gombafaj is táplálkozik, de előfordul, hogy már az épületfák raktározott anyagán is megtalálható valamelyik. A fenyőfákat a Lenzites és Coniophora nemzetségekbe tartozó gombák támadják meg. Ennek azért van jelentősége, mert a fatelepről az építkezésre bekerülő fertőzött (ám észrevehetetlen) faanyaggal mi magunk visszük be az épülő házba, lakásba a fertőzést.

A beépített faanyagokban a fentieken kívül a Merulius (Serpula) már előfertőzötten háborítatlanul tovább fejlődik. Ezek közül a Merulius lacrymans (Serpula lacrymans), vagyis a könnyező házigomba a legjelentősebb. E gombák a csöves termőrétegű likacsosgombák (Polyporaceae), újabban a Coniferaceae (foltgombafélék) családjába tartoznak. A két legismertebb és legfontosabb gombafaj a Coniophora puteana (C.cerebella) és a Merulius lachrimans.

Pincegomba

A pincegomba nevet viselő Coniophora puteana Fries termőteste bőrszerű, kéregszerűen elterülő, termőrétege nem sima, hanem szemölcsös, spórája sárga vagy barna. A fiatal micélium előbb vajsárga, majd barna. Spórája 10,5 mikron hosszú és 6,5 mikron széles, tojásdad alakú. Növekedése 25 Celsius fokon a legkedvezőbb. A gomba nagy nedvességigényével magyarázható, hogy csak a nedves fát támadja meg, és csak a fokozott nedvességet biztosító feltételek között tenyészik. Az állandósult 50 – 60 százalékos nedvesség alkalmas a faj továbbélésére. Szárazabb környezetben elpusztul. Micéliumkötegei sokkal vékonyabbak, mint a Serpulánál, gyapjas megjelenésűek, és nem annyira törékenyek, mint a Serpuláé.

E gombafaj romboló tevékenységét 2008 elején három általam megvizsgált helyen tapasztaltam: a brassói evangélikus egyház tulajdonát képező, igen elhanyagolt, felújításra előkészített ingatlanban, egy állandó beázásnak kitett, lakatlan, de felújításra szánt kézdivásárhelyi épületben (a megtámadott épületfa 90 százaléka mindkét esetben fenyő volt), illetve Sepsiszentgyörgy egy központi ingatlanjában, ahol a termőtest is megjelent. Mindegyikről készítettem fényképet.

A gombák romboló tevékenysége táplálkozásuk jellegéből adódik. A farontó (xilofág) gombák eme csoportjában a faanyag belsejében (endotróf módon) terjedő enzimeikkel (celluláz, hemicelluláz, polifenloxidáz) lebontják a fa szilárdító sejtkötegeit, amelyek cellulózt, hemicellulózt, azaz a fa szénhidrát alkotóelemeit jelentik, és megmarad a lignin (barna színű) anyaga. A lebontás termékeit energianyerésre, bioszintézisre használja fel a gomba. A lignin lebontásakor a cellulóz fehér anyaga – fehérkorhadás – marad meg, lásd az erdei fáknál.

Könnyező házigomba

A könnyező házigomba (könnyező fagomba), a Serpula lacrymans a könnyű szövetű faanyagok és más cellulóz tartalmú anyagok (vászon, papír) vegyi lebontásának legfontosabb tényezője. Gyakorisága miatt érdemes bővebben megismernünk. Jómagam többek között a gelencei Jancsó kúriában, az imecsfalvi Cserei kúriában és a kézdiszentkereszti óvodában találkoztam vele.

A gomba nagy lepényalakú, akár 50 cm átmérőjű is lehet. Az aljzatra terül, csupán fehéres szegélye emelkedik kissé fel. Redős, pórusos termőrétege sárgásbarna-dohánybarna színű, felületére vízcseppeket választ ki anyagcsere-termékeként. Spórája 9-12,5 illetve 4,5-8 μm, sárgásbarna színű, ellipszoid. Anyagcseréjének látható végterméke a lignintartalmú barna por, azaz barna korhadás. A gomba a szénhidrátok enzimatikus lebontásával (cellulóz a cellulázzal, hemicellulázzal, stb.) vizet és szén-dioxidot szabadít fel a lebontott anyagból (C6 H1O O5 + 6O2 = 5H2+ 6CO2 a gomba légzési egyenlete),  és mivel a víz fölösen keletkezik (innen a „könnyezés”), a helyiség szokásos légnedvessége mellett is életképes ez a gomba. Viszont az oxigénben szegény (hiányos) helyiségben, különösen a megnövekedett szén-dioxid jelenlétében nem nő, tehát nem fogyasztja a fát, viszont nagy mennyiségben hozza létre a termőtestet és a spórákat az ivaros szaporodás fokozására. A kedvező (optimális) hőmérséklet 22 Celsius fok számára, ezen 6 cm-rel növekedik. Környezeti tényezőkkel szemben igénytelen, de természetesen vannak határértékei. Pl. 3-33 Celsius foknál a növekedése folyamatos, de 15-20 fokon a legaktívabb, míg 2-40 fok alatt, illetve felett gátolt. A levegő nedvességtartalmát illetően 60-80 százalék az optimális számára, de elegendő a 30-40 százalék is. A minimális légnedvesség 20 százalék. A relatív nedvességtartalmat figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a gomba megjelenését és fejlődését, elterjedését az adott helyiségben gyakori szellőztetéssel és a légköri nedvesség csökkentésével állíthatjuk meg. Gombánkat környezetének savas (2,5 -5 pH-értékű) jellege is befolyásolja, ilyen esetben a pincegomba átadja a helyét a könnyező házigombának.

Mit tegyünk fertőzés esetén?

Mielőtt a kár megelőzéséről vagy elhárításáról szólnánk, van még megválaszolatlan kérdésünk. Hogyan kerül a házigomba a lakásunkba? Csak behozott fertőzött fától származhat. Vigyáznunk kell a bontásból származó és javításra felhasznált „olcsó” anyaggal. A padló feltöltésére használt homok is lehet spórahordozó. Kereskedelemből származó ládák, tűzifák, fatelepi ellenőrizetlen bontásanyag is hozhatja. Erdei élő fában nem telepedik meg, a ledöntött fa még élő belsejében sem, legfeljebb az elhaló kérgében. Végső következtetésünk: csak az épületfában élhet és szaporodhat e nem kívánt gomba.

Fontos kérdés, hogy ártalmas-e az ember egészségére, illetve ehető-e? Nem mérgező, ehető ugyan, de nem ízletes, alkalmatlan a táplálkozásra.

És mi legyen, ha bármily okból lakásunk megfertőződött ezzel a gombával? Legfontosabb tennivalónk, hogy semmilyen faanyagot se építsünk be lakásunkba fertőtlenítés nélkül, akár alapépítkezésnél, akár javítás céljából. A látszólag egészséges faanyag belső fertőzése láthatatlan, ami megtévesztő. A fertőtlenítésre alkalmas vegyszerek a festéküzletekben megvásárolhatók, és az eladók ismerik a használat módját, kérjünk tőlük tanácsot.

Ha mégis megjelenik lakásunkban a gomba, haladéktalanul intézkednünk kell az alapos eltávolításáról. A felületes, „gyors” megoldás nem ajánlott: maradékaiból a gomba újra megjelenhet. Az eljárás a következő:

1. Első dolgunk felderíteni a fertőzés kiinduló területét, illetve az eredeti fertőzött anyagot felismerni.

2. Következik a látható fertőzött anyag és a már megfertőzött bútor, padló stb. eltávolítása (elégetése). Nem szabad a járkálással vagy a helytelen eltávolítással lehetővé tenni az újrafertőződést.

3. Az újrahasználható, látszólag egészséges faanyag hosszából is szükséges egy 50 cm-es, látszólag ép részt lefűrészelni, eltávolítani, elégetni.

4. Mivel a fertőzés leggyakoribb helyisége (a kedvező feltételek miatt) a fürdőszoba és a pince, alaposan vizsgáljuk át mindkettőt. Láttam már olyant, hogy valaki nagyjából lekaparta a látható gombát, aztán meg bosszankodott felszínessége miatt, amikor sokkal nagyobb területen újból megjelent a termőtest.

5. A padló homok/kavics feltöltő anyagát is el kell távolítani.

6. A gondosan megtisztított helyeket is fertőtleníteni kell. Vegyszeres kezelést javasolok. A legismertebb gombagátló anyag a réz-szulfát (CuSO4) 4 százalékos vizes oldata. Természetesen vannak bonyolultabb, erre a célra árusított vegyszerek is. Azt kell tudni, hogy a fémet (Cu, Fe,Cr stb.) tartalmazó vegyszerek (a nátrium-fluorid, a nátrium-bikromát, a cink-klorid, a bórsav, ammónium-szulfát), tehát a fémsók általában gombaölő hatásúak. Fontos a bőséges vízben oldott anyag alkalmazása és utána két-három napig a szellőztetés.

Puskás Attila biológus