Itt tart most az ember, és próbálja csak annyira bekapcsolni magát a világ dolgaiba, hogy valamennyire mégis képben lévőként ne bomoljon meg kicsi, megmaradt elméje. Nem túl egyszerű feladat. Az ember (aki, persze én vagyok) nem sokat ért a politikához, nem is tagadja. Nagyjából sejti azért, mi merre mennyi, az ember nem teljesen hülye, legalábbis reméli. Aztán a magát védeni próbálkozások ellenére, mindenféle szembejön vele. Igen, a sokat szidott, mégis agyonhasznált közösségi oldalon (is).

Az ember, mivel sok helyen megfordult, több helyhez, intézményhez, és igen sok másik emberhez kötődik. És hálás, mert számos izgalmas, színes, mindenfélével megélt évet tud maga mögött. És jönnek feléje a hírek, posztok, a kommentek. Miközben az ember továbbra is szeretné csak a maga egyszerűségében megélni a napokat. Szeretne egyszerűen megélni színházi élményt is, bárhol is legyen az, anélkül, hogy megtudná, mi zajlik az intézményi vagy azon túli háttérben. Most pont a kolozsvári színház körül áll a bál, de mindig vannak aktuális történetek. És gyűrűznek a dolgok ezerfelé, az ember csak néz ki a fejéből, és ha nem vigyáz magára, eltéved. Mert hol, kinél van az igazság? Mikor az az igazság, ami valónak látszik? (Székely Csaba gondolata mentén, szabadon).

Az ember azt veszi észre magán, hogy már mindenben kételkedik, folyton a mögöttest keresi, nem annak hisz, amit elsőre lát. És az ember nem szereti magát ilyenkor. Mert eltéved. Azt sejti már ebben a korban, hogy az igazság is sokszínű, talán ezért is ilyen bizonytalan… Mint ha mindent újra kellene tanulni, újra belegondolni a valamikori történetekbe, amelyek már nem ugyanazok. Mint mindig, mindannyiunkkal, azt hiszem, az ember ebben sincs egyedül.

De mivel megint elkanyarodtam a kezdeti gondolattól, ami az egyszerű napok megélésétől a politikáig futott, hadd térjek vissza rá! Egyszerű napjaim megélésében sütőtökleves-receptet keresek a guglin. Az első szimpatikusra rákattintok, és máris egy kampányreklám jön velem szembe. Nem mondom, hogy kivel. De kicsi emberként kérdem, egy sütőtök krémleves receptjére sem lehet csak úgy rákukkintani? Hová legyek az egyszerű mindennapjaimmal? És a valamikori „színházam” – ahol tapasztaltam, tanultam, barátságokat kötöttem – kapcsán is jön szembe velem minden…  Hol van a valóság, és hol az igazság?

Székely Csaba gondolatait nem először idézem. Ha erre jár, és találkozunk, meghívom egy (remélem, addig jól bevált) sütőtök krémlevesre… Zárójelek bezárva.

Fotó: Pixabay.com