A társadalmi érintkezés formáit tanuljuk/tanítják, amit vagy betartunk és követünk, vagy magunkra szabva alakítjuk. Ez sok tényező összessége, ami befolyásolja azt a módot, ahogyan társas kapcsolatainkban viselkedni szoktunk. Ilyen a szociális, kulturális környezet, de a családi minta, illetve a személyes értékrendünk is nagy mértékben döntő tényező.
Gyerekkori tapasztalataink, élményeink hatással vannak a felnőttkori lelki működésünkre. Kötődési mintáink, érzelmi megnyilvánulásaink, kapcsolattartási formáink mind a gyerekként átéltek során, fizikai és érzelmi szükségletek kielégítésének milyensége mentén fejlődtek, alakultak olyanná, ahogyan felnőttként az emberi érintkezéseinkben működnek. A nem megfelelő fizikai és érzelmi biztonság következménye elfojtás, trauma, sérülés vagy szorongás lehet. Ebből adód(hat)nak a nem megfelelő kötődési szokásaink. Eszerint lehet elkerülő vagy szorongó kötődésű személy, így alakul ki az alá- és fölérendelődési viszony, a mártír- és áldozatszerepbe ragadó, a társfüggő, a zárkózott, az érzelmileg elérhetetlen stb. ember.
Saját belső világunkat vetítjük ki személyes kapcsolatainkra. Akkor tudunk adni, ha befogadni is képesek vagyunk. Ha tisztelettel, szeretettel és megértéssel tudunk lenni önmagunk iránt, akkor kapcsolatainkat is a bizalom, a szeretet és a megbecsülés jellemzi. A hatalmi játszmák a bizonytalan ember eszközei. Így a baráti viszonyokban is meglátszik bánásmódunk milyensége: hogyan viszonyulunk, ápoljuk-e vagy felületesen és távolságtartással kezeljük, illetve érdekkapcsolatok fenntartói vagyunk-e.
Szerelmi kapcsolatban is felismerhető az önmagunkhoz való viszony milyensége. Mennyire válhat az egyén kiszolgáltatottá vagy dominánssá, mennyire az elfogadás vagy megfelelés mentén kapcsolódnak, mennyire a közös értékek, közös jövő mentén halad a kapcsolat – hiszen a szerelemben az ember feladja magát, mert rózsaszín ködbe került, ahol a másik a fontosabb.
A szeretetkapcsolatban két egyenlő fél kapcsolódik. Mindkét fél önmagában is teljes életet élő személy – ami nem azt jelenti, hogy tökéletes –, akik tisztában vannak magukkal, értékeikkel éppúgy, mint gyengeségeikkel. És a társukat is éppen így látják: erősségeikkel és hiányosságaikkal együtt, de elfogadva, támogatva és törődve egymással. A kapcsolat ennek alapján, az adok/kapok egyensúlyára építve lesz békés és harmonikus – és a felek egymás társai.
Tehát a mindennemű jó kapcsolataink kulcsa mi magunk vagyunk.
Keresztes Erika
bizalmi tanácsadó
