A kovásznai unitárius eklézsia létrejötte hasonlít ahhoz, ahogy a bodoki egyházközség alakult annak idején. Mindkettő a helyi református egyházközségben a lelkészválasztás körül kialakult nézeteltérések és az ezek miatti kiválások következménye, de egybevág a két történetben az is, hogy leányegyházközségként mindmáig őrködnek a helybeli unitáriusok lelki élete fölött, bebizonyítva, hogy létük időtálló.
Tűzkár és adományok
1887. augusztus 15-én délután 3 és 4 között tűz pusztított Kovásznán. A piacsoron egy kis gazdasági épület gyúlt fel, onnan a tűz az erdő alatti területen átterjedt a házakra. Délután 7 órára már 166 épület lett a tűz martaléka, csaknem minden elhamvadt. Az 58 károsult gazdának épületei mellett minden betakarított őszi gabonája, takarmánya, gazdasági eszközei, házi bútorai elégtek. Sajnos, a tűzkárosultak közül csak ötnek volt biztosítása 1000 forint összértékben, miközben a kár meghaladta a százezer forintot. Tudomást szerezve a történtekről Ferencz József püspök levél útján 54 forintot küldött Löfi Áron espereshez a következő meghagyással: ha a kovásznai károsultak között volna olyan unitárius, aki a református egyház által kezdeményezett gyűjtésből nem részesült volna, úgy ezt az összeget jutassa el a károsultnak vagy károsultaknak. Ha pedig senki nem szorulna e segítségre, akkor ezt az összeget a kovásznai leányegyházközség pénztárának ajánlotta fel mint névtelen adakozó. A püspök teljes diszkréciót kért esperesétől ez ügyben, csupán egy átvételi nyugtát vagy a megsegélyezett bizonylatát igényelte.
1888. július 14-én Laborfalvára érkezett a püspöki vizitáció, melyen a kovásznai leány eklézsia vezetősége is megjelent, gondnoka beszámolt az eklézsia vagyoni állapotáról. A püspököt meghívták Kovásznára is, de az idő rövidsége miatt ő nem tehetett eleget a meghívásnak. Az anyaegyházban bemutatott számadás pontos képet ad az egy éve megalakult leányegyház állapotáról: „1. Van templom helyiség melyen önkéntes adakozásból épülőben van egy 8 öl hosszú és 5 öl széles és 2 ½ öl magasságú templom, fából, oly célból, hogy ez papi lakká alakíttathassék át. Az önkéntes adakozásból építési anyag gyűlt 200 forint értékű, az építésnél az egyháztagok magok dolgoztak egy építő mester felvételével, kinek eddig 12 forintot adtak, hiányzik a fedélzet, mi zsindelyből terveztetett, 66 forint költséget igényel. A templom helyiség 410 forinton van vásárolva, melyből még fizetetlen 130 forint és ez f. évi november 9-én fizetendő.” Számos adomány gazdagította a fiatal eklézsiát: Olasz Jánosné szül. Nagy Mária az Úr asztalához egy 1725-ből való ónkannát adományozott, illetve egy fehér takarót 3 forint értékben.
Buzgó egyházalapítók
A magtár is közben elkészült, rozst és zabot raktároztak benne, egyikből és másikból is 18 hektót és 25 litert. A kepefizetés rendezett volt, az egyházközségben volt 12 egész- és 9 félkepefizető, ezekhez társult még 4 oszporás (az egyházi adót pénzben fizető – szerk. megj.). A jegyzőkönyv megjegyzi, hogy a nagy távolság miatt a kepét nem természetben jutatták el a belső embereknek, hanem a begyűjtés után értékesítették, a lelkésznek két forintot, a mesternek egyet fizettek, a többletpénzt az egyházközség szükségleteire használták fel. Az oszporások a papnak 20, a mesternek 10 krajcárt fizettek.
Az egyházközség lélekszáma 56 személy volt. Mivel a községi iskolába járó diákok vallásos nevelése rendezetlen volt, püspöki meghagyás szerint a hónap első vasárnapján megtartott szokásos istentisztelet alkalmával a lelkész a kovásznai hívek gyermekeinek vallásos tanításáról gondoskodott. A püspöki vizsgálat végén a vizsgálatot végző biztosok a következőket jegyezték a vizsgálati jegyzőkönyvbe: „A püspöki vizsgálószék ezekből megnyugvással győződött meg arról, hogy kovásznai leányegyház községünk hívei buzgósággal és odaadó törekvéssel munkálják kis egyházuk megalapítását és fejlődését, amit midőn jelenlevő gondnok a[tyánkfi]ainak szóval is kinyílvánított, őket további kitartásra buzdította, amire, hogy az élő igaz Isten is megsegélje, óhajtja.”
1889 januárjában újabb adományokat jegyeztek: Csutak Gergelyné született Csekme Róza temetőhelyet adományozott, mely a látogatás idején nem lévén még bekebelezve, a vizsgálószék a vezetőség feladatául hagyta ennek véghezvitelét. Csutak József nejével, Kovács Rákhellel egy szószéktakarót adományozott 5 forint 60 krajcár értékben, Kovács Tamás és neje, Dancs Róza egy úrasztali takarót vásárolt az egyháznak, ennek értéke 4 forint 50 krajcár lévén. A szószékre pedig Vajna József és neje, Kovács Róza egy 2 forintos bibliát. Végül Csutak Ferencz és neje, Szőcs Zsuzsa egy fehér szövetű és lila díszítésű takarót vásároltak 50 krajcárért.
A beígért magtári adományok nem mindig jöttek be, a vizsgálószék a presbitérium feladatául hagyta ennek begyűjtését, akár végrehajtás útján is. 1892-ben a vizsgálószék nem ment Kovásznára, hanem Csutak Ferencz gondnok megjelent Sepsiszentgyörgyön, ahol benyújtotta számadását vizsgálatra. Az adatok közül említésre méltónak találtam, hogy 1892. április 6-án a kézdivásárhelyi takarékpénztárba 67 forintot helyeztek el. 1900. január 21-én a vizsgálószék kiszállt Kovásznára és számbavétel után úgy találta, hogy az egyházközség anyagi és szellemi ügyei rendben vannak, az istentiszteletek látogatása rendszeres, az elöljáróság lelkiismeretes munkájával és az egyházban uralkodó békés viszonnyal elégedett volt a vizsgálószék. A takarékpénztárban levő pénzösszeg elérte a 93 forint 26 krajcár értéket, ezt kamatoztatták. A tanköteles gyerekek száma: 5 fiú és 7 lány.
A laborfalvi presbiteriális jegyzőkönyv 1897-ben említi az első kovásznai temetést: Vajna Józsefnét kísérték utolsó útjára. A kovásznai eklézsia 12 rendes istentiszteletre, ünnepi úrvacsoraosztásra és 5 látogatásra 22 koronát fizetett a laborfalvi lelkésznek. A vasúton való utazás 9 koronába és 20 fillérbe került, ezt ugyancsak a leányegyház állta. Veber Sándorné 1898-ban 30 forintot adományozott a templom padozására, rá egy évre 30 koronát a templom vakolására. 1901-ben a vizsgálószék vasárnap látogatta meg a kis eklézsiát, így tagjai részt vettek az istentiszteleten, ahol a beszolgáló lelkész, Göncz Mihály tartotta a szószéki beszédet, imát, majd az esperes a templomba megjelent hívekhez „buzdító, intő üdvözletét intézte”, búcsúbeszédében, a leányegyházközséget minden ügyei iránt való lelkesülésre és áldozatkészségre kérte.
Az 1903-as esperesi vizsgálószéki jegyzőkönyv újabb adományokról számol be: Véber Sándorné szül. Ferenczi Eszter 100 koronát adományozott templompadolásra, meszelésre, vakolásra 30 koronát, illetve egy úrvacsorai poharat is, melynek értéke 30 korona volt. Ugyancsak egy 20 koronás úrvacsorai poharat adományozott Csutak Zsigmondné is.
15 évvel a megalakulása után a kis kovásznai leányegyház, hála hívei áldozatkészségének, kitartó szorgalmának, lelkesedésének, rendezett körülmények között vághatott neki a huszadik századnak.
Márk Attila
