Nélkülünk nincs zene, mi kellünk hozzá – hívta fel kis hallgatói figyelmét a Gulliver-óvodában tartott fellépésén Ferencz Áron, akinek közvetlen, magával ragadó előadása a gyermekek és pedagógusok körében is nagy sikert aratott. Még mielőtt bemutatta, megszólaltatta volna különböző ritmushangszereit és a dobokat, alaposan belenézett minden kis szempárba, hogy aztán valósággal elvarázsoljon: mesélt a természet, az állatok és az emberek hangjairól, illetve ezek kapcsolatáról – „mi magunk voltunk az első hangszer” – jegyezte meg –, majd az óvodásokkal együtt utánozta egyebek közt a bálnák hangját, akik „régebb énekelnek mint mi”. Meghallgatták szívük dobbanását, megszólalt a csillagok és a tündérek hangszere, az eszközből hangszerré lett tejeskanna, és szólt a furulya is, majd sorra dobbant a dzsembe, a cajón és a lencseformájú, különleges hangzásvilágú handpan, egy nagydob, s a cintányérok szintén.

Az óvodások igen értő közönségnek bizonyultak, bekapcsolódtak az előadásba, lelkesen követték az utasításokat és igen gyakran táncra is perdültek. „Ezek nélkül az érdeklődő szempárok, tiszta lelkek nélkül” hiányérzete lenne – ismerte el érdeklődésünkre Ferencz Áron. Korábban magánóráin gyermekekkel foglalkozott, és miután ezt abbahagyta, annyira hiányoztak, hogy úgy döntött, hangszersimogatókat szervez, interaktív foglalkozásaival pedig eljárt az iskolákba. A diákokkal szervezett találkozók alatt mesélni kezdett, így épült fel tulajdonképpen a Dobbanó hangok című gyermekelőadás, melyet alkalmanként hallgatósága korosztályához igazít. „Zenén keresztül próbálok megfogni sok mindent, az előadás tulajdonképpen az emberiség- és a lélek fejlődéstörténetét járja be a zenén keresztül” – ecsetelte. A visszajelzések alapján azt tapasztalja, a zene kiváló eszköz arra, hogy megnyissa az elmét, a lelket. Pedagógusok arról számoltak be: nehéz megtalálniuk azt a nyelvet, amellyel a mai kamaszokhoz, a 9–12. osztályos korosztályhoz, a lelkükhöz sikerül elérni, a zene és annak energiája azonban alkalmas arra, hogy általa megnyíljanak a fiatalok, hogy figyelmüket megragadják.

Ferencz Áron szándéka, hogy a Dobbanó hangokat a magyar nyelvterület minden pontjára, különösen a szórványközösségekbe elvigye. „Valóságos küldetéssé alakult ez a dolog” – vallotta, és megjegyezte: egyesületet hozott létre, hogy olyan szórványtelepüléseken is bemutassa előadását, eljuttassa annak üzenetét, ahová mások nem jutnak el vagy a távolság miatt, vagy annak okán, hogy egyetlen intézményben, összevont osztályban mindössze 15–20 magyar gyermek tanul. Első szórványtúrnéja jövő héten kezdődik egy, a Communitas Alapítványtól nyert alkotói ösztöndíj révén Válaszútra, Bálványosváraljára és Torockóra látogat el. A körút során egy film is készül, ezzel szeretne támogatókat, mecénásokat, vállalkozókat megkeresni, hogy a következőkben havonta legalább egy héten át a szórványvidéken szólaljanak meg a Dobbanó hangok.

Mivel Kolozsváron él, Ferencz Áronnak Háromszéken eddig kevés helyszínen sikerült bemutatnia interaktív előadását, így jövőbeni tervei közt szerepel, hogy bejárja, felkeresse vidékünk gyermekközösségeit is.